Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

ni. De legjobban fáj ez a pirongatás azért, mert fegyvereinknek hosszú idő óta most először nyert új diadalával százhúsz bajtársam lelt hősi halált, s nézetem szerint a morális siker, melyet elérni akarunk, megérdemli ezt az áldozatot. Lehet, hogy a magas minisztérium még nem kapta meg utol­só tudósításaimat: lehet, hogy magánhírek egész más világításban tüntették fel a dolgot, mint aminő az a valóságban - de legyen akárhogyan, annyit látok a magas miniszteri leiratból, hogy Deb­recenben a tiszai helyzetet nem úgy ítélik meg, amilyenné azt a körülmények és viszonyok teremtették. Szememre lobbantják, hogy Miskolcot elhagytam, s nem ve­szik fontolóra, hogy ha ezt a pontot továbbra is megszállva tartjuk, Debrecent veszélyeztetjük. A miskolc-tokaji hatmérföldnyi kiterjedésű vonalat egy alig hatezer főnyi, sokszoros vereség által elbátortalanodott, csüggeteg hadtesttel megoltalmazni akarni — oly feladat, amelyet megoldani, én legalább, nem éreztem magamban elegendő erőt. Ehhez járult még egy ellenséges hadosztály közeledése Pest felől, melynek elő­őrsei már Miskolc tájékán portyáztak, és hogy nekem sem elegen­dő gyalogsági, sem elegendő tüzérségi lőszerem nincs. Schlik előnyomulása teljesen ismeretes volt előttem. Tudtam, hogy az ellenség operációjának tárgya nem Miskolc, ezért helyeztem én Miskolc megszállásának Tokaj biztos megoltalmazását fölibe s állottam ott ellene egész erőmmel az ellenség előnyomulásának. A magas minisztérium meg lehet győződve róla, hogy ha én Miskolcot meg akartam volna tartani - az ellenség, saját megálla­pítása szerint, már a Debrecen előtti síkon állna. Úgy hiszem, annyit elég lesz fölemlítenem eddigi operációim védelmezéséül. Én ma ugyanabban a helyzetben vagyok, melyben voltam 22­én és 23-án; az ellenség két oldalról vonul ellenem, Schlik az egyik, Schulzig a mások oldalon; tízezer emberrel és harminchat ágyúval rendelkeznek. A csata heves lesz, mert nem szabad, hogy az ellen­ség olcsón jusson a Felső-Tisza birtokához. Mi, bár gyöngék va­gyunk számra, de annál inkább lelkesülünk az ügyért, amelyért küzdünk és síkra szállottunk stb. stb. Néhány nappal később kaptam ugyancsak a hadügyminisz­tériumtól egy másik, de már sokkal udvariasabb hangú leiratot és ezzel együtt Kossuthtól egy köszönő levelet az első sikerekért, melyeket a sereg parancsnokságom alatt vívott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents