Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)
ni. De legjobban fáj ez a pirongatás azért, mert fegyvereinknek hosszú idő óta most először nyert új diadalával százhúsz bajtársam lelt hősi halált, s nézetem szerint a morális siker, melyet elérni akarunk, megérdemli ezt az áldozatot. Lehet, hogy a magas minisztérium még nem kapta meg utolsó tudósításaimat: lehet, hogy magánhírek egész más világításban tüntették fel a dolgot, mint aminő az a valóságban - de legyen akárhogyan, annyit látok a magas miniszteri leiratból, hogy Debrecenben a tiszai helyzetet nem úgy ítélik meg, amilyenné azt a körülmények és viszonyok teremtették. Szememre lobbantják, hogy Miskolcot elhagytam, s nem veszik fontolóra, hogy ha ezt a pontot továbbra is megszállva tartjuk, Debrecent veszélyeztetjük. A miskolc-tokaji hatmérföldnyi kiterjedésű vonalat egy alig hatezer főnyi, sokszoros vereség által elbátortalanodott, csüggeteg hadtesttel megoltalmazni akarni — oly feladat, amelyet megoldani, én legalább, nem éreztem magamban elegendő erőt. Ehhez járult még egy ellenséges hadosztály közeledése Pest felől, melynek előőrsei már Miskolc tájékán portyáztak, és hogy nekem sem elegendő gyalogsági, sem elegendő tüzérségi lőszerem nincs. Schlik előnyomulása teljesen ismeretes volt előttem. Tudtam, hogy az ellenség operációjának tárgya nem Miskolc, ezért helyeztem én Miskolc megszállásának Tokaj biztos megoltalmazását fölibe s állottam ott ellene egész erőmmel az ellenség előnyomulásának. A magas minisztérium meg lehet győződve róla, hogy ha én Miskolcot meg akartam volna tartani - az ellenség, saját megállapítása szerint, már a Debrecen előtti síkon állna. Úgy hiszem, annyit elég lesz fölemlítenem eddigi operációim védelmezéséül. Én ma ugyanabban a helyzetben vagyok, melyben voltam 22én és 23-án; az ellenség két oldalról vonul ellenem, Schlik az egyik, Schulzig a mások oldalon; tízezer emberrel és harminchat ágyúval rendelkeznek. A csata heves lesz, mert nem szabad, hogy az ellenség olcsón jusson a Felső-Tisza birtokához. Mi, bár gyöngék vagyunk számra, de annál inkább lelkesülünk az ügyért, amelyért küzdünk és síkra szállottunk stb. stb. Néhány nappal később kaptam ugyancsak a hadügyminisztériumtól egy másik, de már sokkal udvariasabb hangú leiratot és ezzel együtt Kossuthtól egy köszönő levelet az első sikerekért, melyeket a sereg parancsnokságom alatt vívott ki.