Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

A hadügyminisztérium leirata következőleg szól: A hadügyminisztériumtól Klapka ezredes úrnak Tokaj Debrecen, 1849. január 26. Töltényi országos rendőrbiztos úr jelentése szerint az ellenség fölhagyott Tiszafüred elleni demonstrációival, s Harsányon át Miskolc felé fordult, ahová ma meg is érkezhetett. Ezáltal az ön balszárnyát, só't egész hátsó seregét veszély fenyegeti, s az általam Ceglédről Gyöngyös felé irányított közép-magyarországi hadtest operációi aligha tudnak akkorra oly hatást kifejteni, hogy az ellenség zömét öntól elvonhatnák. Azért a legnagyobb óvatossággal járjon el ezredes úr, és a részleges sikert, amelyet az ön mostani operációi elérhetnének, mielőtt a felső-dunai hadtest Schlik tábornok ellen vonulhatna, a közcélnak áldozza föl. Mindenestre elvárjuk az ön gondosságától és csapatainak szellemétől a tiszai vonalnak megtartását mindaddig, amíg a közép-magyarországi hadtest és Görgey tábornok úr operációi és az alsó-tiszai hadtest fölvonulása megengedhetővé teszik, hogy működését ön is nyíltan megkezdje, s az általános támadásban részt vegyen. A hadügyminiszter úr különös megbízása folytán: a főhadsegéd Stein alezredes A köszönőlevél, melyet Kossuth mint a honvédelmi bizottmány elnöke saját kezűleg intézett hozzám, következőleg hangzik: Klapka ezredes és seregvezér úrnak! Azon teljes hitben, hogy a hadügyminisztérium megtette immár előlegesen azon méltánylatnak szíves kifejezését, mellyel a haza önnek eredménydús vezéri működésiért tartozik, egypár napig vártam levelemmel, remélvén, hogy öntól időközben oly részletes jelentéseket leend szerencsém venni, melyben ön egyszersmind előléptetési s kitüntetési javaslatait fölterjesztendi. Mivel azonban ez még bizonyosan halmozott foglalatosságai miatt meg nem történhetett, nem akarok tovább késni azon hazafiúi elismerés kijelentésével, hogy ezredes úr eddigi működéseivel magát a nemzetnek őszinte hálájára érdemesíté, és tökéletesen, sőt várakozáson