Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)

helyén bandériummal fogadta. A fóTierceg kíséretében voltak B. Vay Miklós a helytartótanács elnöke és a provintiális főbiztos, Gróf Grűnne a császár későbbi 1-ső szárnysegédje, Károlyi László alkancellár, Szalay Iván a nádori kanczellária pénztárnoka. Végül a kísérethez tartozott a vármegye egyik későbbi nagy fia, Horváth Lajos helytartó tanácsi gyakornok, mint az utazás irodaigazgatója. A főherczeg a megyeházán szállt meg, kirándulást tett a Bük hegység kies vidékére ahol a hámori tó partján, az akkori diósgyőri vasgyár által vasból készített emlékszobor emlékeztet a főherceg látogatására. így érték az 1848-iki nagy események Borsod vármegyét. A 12 pontnak elfogadása és a magyar parlamentális felelős kormánynak kinevezése után, Borsodvármegye Karai és Rendéi örömmel és lelkesedéssel fogadták a nagy átalakulást és a vármegye azonnal megalakította az 1848. XXII. t. cz.-ben megállapított nemzetőrséget az egész megyében. A nemzetőrség átvette a kir. Sóháznak, megyei székháznak, Miskolczon a városházának őrségét és a székváros mind a négy kapujában felállíttatott az úgynevezett várta, a közönség pedig újongott örömében, hogy a függetlenség, szabadság, egyenlőség és az alkotmányosság felelős minisztériummal, évente Pestre összehívandó országgyűléssel, a nemzetnek a jóságosnak nevezett V. Ferdinánd koronás király által megadatott. Erre azonban nemsokára aggodalmas napok következtek. Jellacsis betört az ő horvát katonáival a dunántúlra, Bécs felől is nyugtalan hírek érkeztek. Borsodvármegye volt az első vármegye az országban, mely nemzetőrségéből megalakította az első önkéntes úgynevezett 10 heteseket, kik mindenféle régi kovás puskákkal felfegyverkezve elindultak Báró Vay Lajos akkori borsodvármegyei főispán vezérlete alatt a betörő ellenség ellen. Az önkéntes csapat egyebekben nagyon jól fel volt szerelve, még ezred zenekara is volt az akkori híres Győri Gyuri czigányprímás karnagysága mellett. A 10 hetes nemzetőr önkéntesek felvonultak egészen Schwechat alá, ahol schwechati, később több dunántúli ütközetben részt is vettek és a m. képviselőház Móga tábornok jelentése alapján 1848. október 1én tartott ülésében hálával emlékezik meg más csapatokkal együtt a borsodi önkéntesek vitézségéről is. Ez volt az első önkéntes csapat, mely a betörő ellenség ellen az országban alakult, de miután ez nem volt rendes katonaság, tehát ez a csapat jóval a 10 hét leforgása után feloszlott; és tagjai