Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)

1848 őszén nagyobbára családjukhoz visszavonultak. Midőn azonban hazaérkeztek, egy 400—500 főből álló fapuskás gyermek hadsereg, köztük fapuskával e sorok írója is kivonult a hazatérők eleibe a 3-dik határba az úgynevezett bukkanczig és katonásan tisztelegve éljenezte a hazatérő bátor önkéntes tízheteseket. Ezen ifjak csapatának őrnagya volt lóháton Szepessy Gyula Borsodmegye Berentei birtokos, később a Dédesi választó kerület országgyűlési képviselője, segédtisztje pedig Horváth László később a miskolczi tűzoltóegylet főparancsnoka, és az I. magyar általános birtosító társaság egyik főhivatalnoka. Közben mindjárt a forradalom elején egy érdekes hadászati intézkedés is történt Borsodvármegyében, illetve annak székhelyén Miskolczon. Ugyanis a magyar honvédelmi ministerium 1848. első felében, a magyar hadsereg ruházatának beszerzése végett egy országos honvédelmi ruhafelszerelési bizottságot állított fel Pesten. Ezen bizottság egy ilyen ruházati kirendeltséget állított fel bakkancs és fehérnemű előállíttatására Borsod-vármegye székhelyén Miskolczon. Ezen bizottsághoz kirendeltetett a központból Almássy honvédszázados, ki itt a megyei hatóság közreműködésével egy ruházati felügyelő-bizottságot állított fel Lichtenstein József miskolczi polgár, Borsodmegye egyik táblabírájának vezetése mellett. E bizottság első feladata volt a szükséges Szepes megyei és galicziai vásznat megszerezni és itt egy szabászati műhelyt berendezni, mely tetemes személyzetével kiszabta a fehérneműt és hatósági támogatás mellett a vármegye összes jegyzői megjelentek minden szerdai hetivásáron Miskolczon, általvették a kiszabott vásznat és hazavitték, falujokba a fehérneműt, megvarratták, következő szerdára a kész fehérneműt behozták, a varratás árát és az új kiszabott vásznat ismét hazavitték, hogy újra varrhassanak fehérneműt, a földnépe pedig keresetet kapjon. A bakancsra nézve az volt a berendezés, hogy ki voltak téve a minták. Az iparosok Miskolczról s a megyéből azt megnézték és mindenki, aki mintaszerű lábbelit hozott, az a honvédség számára a ruházati kirendeltség által azonnal átvétetett és kifizettetett, így Borsodvármegyéből nagymennyiségű ilynemű ruházati áru szereztetett be, mely mellett az illető iparosok és fehérnemű varrók tetemes pénzt kerestek. Midőn én mint akkori képviselő a 70es években Szende Béla honvédelmi miniszternek (ti. 1872-1882 között volt honvédelmi miniszter) ezt a 48-iki gyakorlati eljárást a hadsereg felszerelésére és ezzel együtt a házi ipar fejlesztésére