Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

Néhány nap múlva Görgei a segédtisztje által hivatott. Midőn hozzá mentem, közölte velem, hogy futár által azon hirről értesült, miszerint Kossuth Vetter tábornok főhadiszállásán van. Az olvasó még emlékezni fog, hogy a kápolnai csata után Vetter lett Dembinsky után főparancsnok. Görgei megkért, hogy utazzak oda megtudni, mi akar történni. Az volt ugyanis elhatározva, hogy a két hadsereg egyesülni fog és Pestre megy; a hová a kápolnai csata után visszahúzódtak az osztrákok. Ezen terv azonban nem remélt halasztást szenvedett. Négy nap óta esett már szakadatlanul és Vetter hadteste ezen körülmény által akadályozva volt abban, hogy a Tiszát átlépje, mert a folyamvidékek a Tisza gyakori áradása miatt amúgy is nagyon posványosak voltak. Vetternek el kellett állni szándékától, mert az ágyuk, daczára annak, hogy husz lovat is fogtak eléjök, majdnem elsülyedtek; Görgei pedig ez okból nem csekély zavarban volt, mert nem tudta, mi történjék ezután. Elmentem tehát Vetter főhadiszállására. Midőn azonban oda értem, Kossuth már elutazott onnan. Vetter szavaiból az tünt ki, hogy a hadsereg főparancsnokságát nem vették komolyan. Azt mondotta nekem, hogy még nem határozott abban, váljon a parancsnokságot tovább viszi-e; egyébként megkisérli következő napon az átkelést a Tiszán és Görgeivel összeköttetésbe lép. Ezen hirekkel mentem vissza Görgei főhadiszállására. Borzasztó zivataros rossz idő volt. A szél az esőt és a havat kocsim hézagain behajtotta. A legközelebbi faluban kénytelen voltam parasztszekeret szerezni és ezzel, a szél és eső ellen egészen védtelenül, egy köteg szalmán ülve, voltam kénytelen utamat folytatni. Ezen felül még éj is volt. A hó esővel vegyest vastag pelyhekben hullott alá. Reggel felé félig megfagyva és átázva érkeztem meg Görgei főhadiszállására. Az éj viszontagságai miatt képtelennek éreztem magamat magánál a tábornoknál tiszteletemet tenni. Miért is elküldtem Danielis ezredes után, a kivel Vetter híreit közöltem, és megjegyeztem, hogy mondaná meg azt is Görgeinek, miszerint már Pestre megyek, előbb azonban Egerbe kell utaznom, hogy útlevelet állíttassak ki magamnak. Másnap reggel el is utaztam parókát venni, mely a felismerhetlenségig eltorzított; azonfelül szemöldökeimet is veresre festettem és egy régi főkötőt tettem fel. Egyéb ruházatomon mitsem változtattam, mert már igy is eléggé felis-