Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)

megvolt a Conservatív párt számszerű többsége, de a választást megelőző nap és éjjel a zöldgajjasok úgyneveztett mezei hadjai, miután a fehértollasoké volt az egész megyei ifjúság ereje, mely a másik pártnál teljesen hiányzott, csaknem teljesen lefoglaltatott a fehértollasok pártjára és így lett váratlanul a restaurátión 1846ban győztes Szepessy és Szemere. Ezzel azután Borsodvármegye Karai és Rendéi politikai irányzata is más lett Borsodvármegye közgyűlési termében. Az ezen korra vonatkozó jellemzésül nem lesz érdek nélküli a sok 846-iki kortes versből egy néhány strófát közölni, melyek többek között így is szóltak: Borsodvármegyei kortes versek 1845-ik évből I. Szepessy lesz alispánunk, Szemerétől el nem állunk, Mert Szemere aranycsillag Arany garádicson ballag. II. Rák a Szirmay czimere, 0 nem a haladás embere, Vele Borsod becsülete Rákként másznék hátrafele III. Garas Nagy Gida ügyébe, Piszéjét azért üté be, Hogy a Frisnyákok vesztével Hosszú orral mehessen el. IV. Nagy Gida már el is mehet Oda, hol a szurok csepeg, Üljön fel a taligára Úgy térjen vissza Tolcsvára. (Ezen Kortes verset és annak magyarázatát Szepessy Béla megyei árvaszéki elnök szívességéből kaptam.) Borsodvármegyei alispánok voltak különben a 40-es években: 1839-tól Szathmáry Király József első, Palóczy László másod alispán; 1843-tól Szepessy László első, Tolcsvay Nagy Gedeon másod alispán; 1846-tól Szepessy László első, Szemere Bertalan másod alispán. Érdekes, hogy ezen új ábrában 1847-ben István főherceg 45 napra kiterjedő felsőmagyarországi útjában felkereste Borsod-vármegye területét is. A főherczeget Borsodvármegye, a megye szék-