Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

szi, egészen az ön belátására bízom. Öntsön bátorságot a hű pestiekbe és mondja meg nekik, hogy tartsanak ki nyugodtan; jobb idoli fognak következni, mert él még a magyarok Istene. Pestről Bécsbe kell mennie, a hová egy levelet fog kapni a követséghez, a melyet már korábbról ismer. Meg vagyok győződve, hogy az ön megjelenése ott is vigaszt és újraéledést fog kelteni meghitt köreinkben. Mondja meg a bécsieknek, hogy ne csüggedjenek el és bízzanak a magyarok vitézségében, akik nekik is meghozzák a szabadságot. Bécsből menjen Prágába. Ismeri ön ott a szétugrasztott osztrák birodalmi gyűlésnek néhány tagját; igyekezzék ezek által pontos tudósításokat beszerezni Csehországban a magyarok iránti hangulatról. „Miután ezt is rendbe hozta" folytatá Kossuth, „utazzék Boroszlóba, Drezdába és Lipcsébe, a hová leveleket adok önnek a számunkra beszerzendő puskák miatt. Szükséges lesz még ehhez, hogy ön egyidejűleg 140.000 forint pénzt is vigyen magával a gyárak kifizetésére. Utolsó megbízatásom a következő volna: Ön a múltkor arra figyelmeztetett, hogy mi ugy a kendőinkért mint a vásznakért és hasonlókért túlmagas árakat fizetünk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a hadsereget a közelgő nyárra könnyebb ruházattal lássuk el és azt óhajtanám, hogy ön, a ki ehhez ért is, vállalkozzék ezek beszerzésére. Visszautaztában látogassa meg a morvaországi gyárakat, és szerződjön velük ami szükségletünket illetőleg; vegye rá azonban őket, hogy gyártmányaikat hozzák nekünk a határra, ahol azok árát azonnal készpénzben kifizetjük. Nem ismerem az árakat, de ön ezeket a hadügyministeriumban megtudhatja." Egy kis szünet múlva azt monda ismét Kossuth: „Ön tehát ismeri megbízatásaimat; tudom, hogy fáradságos és nehéz feladat lesz önre nézve azok kivitele. De csakis ön képes mindezekre, - senki más." Az érzelmektől izgatottan, de egyúttal szivem mélyéből mondottam Kossuthnak köszönetet ezért a nagy bizalomért, mely részéről ismét oly meghatóan nyilványult irányomban. A legszívesebb készséggel köteleztem magamat megbízatásainak leglelkiismeretesebb keresztülvitelére. Minden kívánsága szent volt előttem, mert mindent amit óhajtott, nem magának óhajtotta, hanem a szabadságnak és a hazának. Kossuth továbbá közölte velem, hogy körülbelül márczius 15-én kell elutaznom; addig irataimat rendbe hozza és az állampénztárt a pénz kiutalványozására utasítja, melyet aztán Duschek államtikártól vehetek át. Midőn Kos-