Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

suthtól elbúcsúztam, majdnem éjfél volt, oly sok ideig eltartott a tanácskozás. Másnap már mindenféle előkészületeket foganatosítottam az elutazásomhoz és azalatt, Kossuth utasításához hiven, elmentem a hadügyministeriumba; ott Répássy tábornok barátságosan fogadott és váratlan látogatásomon csodálkozott.

16 Közöltem vele a Kossuthtól kapott megbízatásomat és megkértem, hogy közölje velem a kendők és a vászon árait. Miután a kívánt felvilágosítást megkaptam és visszatértem szállodámba, szobaleányom azzal a hirrel jött elém, hogy épen most érkeztek meg Görgei tábornok és Danielis ezredes és a mi vendéglőnkben szálltak meg. Megérkeztük után azonnal a városházára mentek Kossuthhoz. Ezen hir nagyon megörvendeztetett, mert reméltem, hogy mostantól fogva szívélyes egyetértés lesz közte és a kormányzó között. Sajnos, mihamar észrevettem Görgeinek képmutató és látszólagosan barátságos magaviseletén, hogy ő nem őszinte szívből vélekedett igy. Egész törekvése csak oda irányult, hogy uj főparancsnok ne legyen fölötte, miután már Dembinskyt mellőzték. Már természeténél fogva büszke, tiszteletet hajhászó, megközelithetlen, hidegen számító és hajthatlan egészen a makacsságig, kedélye is minden lelkesedéstől elzárt volt és hazája ügyében sem tudott felbuzdulni. Csak azért vállalt szolgálatokat a magyar hadseregben is, hogy ezáltal magának magasabb előmenetelt biztosítson. Egyrészt a vezérekben való hiány, másrészt tagadhatatlan tehetsége és erélye mihamar föltűntek. Hadvezérré felemelve, Magyarország nélkülözhetlen férfiának tartotta magát Ausztria ellen. Kossuth eleinte talán nagyon sokat akart felette uralkodni; de Görgei nemsokára semmiféle uralmat sem akart maga felett tűrni. Kossuth, aki saját felelősségére tette azzá Görgeit, a mi volt, kétszeresen is jogosultnak és kötelezettnek érezte magát arra, hogy annak lépései felett őrködjön, egyrészt azért, mert egyedül ő nevezte ki fővezérnek, a kormány és az országgyűlés jóváhagyását csak utólag nyerte meg, másrészt azért, mert a hadsereg, melynek élére állította, a honvédségnek magja volt. Ezen kettős fontosság tudatában, részint a saját becsülete, részint a ha16 Helyesen: Répásy Mihály (1800-1849) sárospataki jogakadémiai végzettségű honvéd ezredes, majd tábornok. Többször is dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, a kormány Debrecenbe költözése után a város katonai főparancsnoka. A jelzett időben a HM-ben osztályfőnöki rangban dolgozott, s beszerzési, vásárlási ügyekkel foglalkozott. Vö.: Bona G. 1983. 282-283.