Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

„Fölséges Úr! Árpád hadának Istene! Nézz alá csillagtrónusodról könyörgő szolgádra, kinek ajkáról millióknak imája szól eged kárpitja felé, magasztalon áldva mindenhatóságodnak erejét. - Istenem! Fölöttem napod ég, térdem alatt elhullott vitéz testvéreimnek csontjai nyugosznak; fejem fölött kék az ég, lábam alatt pirossá lett a föld ősapáink unokáinak szent vére által. — Csak hadd égjen napod teremtő sugara, hogy a vér fölött virág nőhessen, mert a porladó tetemek koszorú nélkül nem hamvadhatnak. — Istenem! Ősapáim és népeknek nagy Istene! hallgasd meg ezután s áldjad hadainknak bömbölő szózatát, melyben vitéz népeknek karja és lelke mennydörög - széjjeltépni az önkénynek bilincseket osztó vaskarjait. Mint szabad ember térdelek ez uj temetőn véreim roncsolt tetemein! Ily áldozatok után szentté lett földed, ha bűnös volt is; Istenem, e föld és sirhalmak fölött rabnépnek élni nem szabad - Atyám, atyáinknak nagy atyja! milliók felett hatalmas Úr! ég, föld s tengereknek mindenható nagy Istene! E csontokból dicsőség nőtt ki, mely nemzetem homlokán ragyog - a porokat szenteld meg te kegyelmeddel, hogy a szent ügyért elhullott testvérbajnokok szentül nyugodjanak hamvaikban, Amen!" Márczius 2-án éjjel tért vissza Kossuth a táborból Debreczenbe. Az egész város az örömtől izgatott volt; a diadal és a néphangulat élénksége nem ismertek határt, mindenki ujjongott a fényes győzelmi hirek miatt. Következő este elmentem Kossuth lakására, 7 óra volt és a legalkalmasabb idő a kihallgatásra a nagyon igénybe vett férfiúnál. Kossuth rendkivül szivesen fogadott e szavakkal: „Sokszorosan köszönöm szivesen önnek, hogy mindenről oly pontosan értesitett; épen olyanoknak találtam a viszonyokat, a minőknek ön azokat jellemezte. A hadseregnél a békét, a katonák és tisztek között pedig az egyetértést ismét helyreállitottam. Dembinsky tábornok ott fogja hagyni a főparancsnokságot és helyét Vetter tábornok foglalja el. Most voltam Dembinsky hadtesténél a főhadiszálláson Tiszafüreden. Néhány napig itt maradok, aztán elmegyek Görgei hadtestéhez, hogy ott is az egyetértést újra helyreállitsam; ugy találom, hogy az is nagyon szükséges. Görgei későn jött a csatához és nagy szerencse volt, hogy személyesen jelen voltam és a katonákat ujabb bátorságra lelkesíthettem, ami megadta nekik a kitartást, hogy Görgeit bevárhassák. A csata után a táborba mentem és különösen a hű és vitéz tiroli vadászoknak mondottam köszönetet hősies maguktartásáért; meglátogattam később az elesettek sírjait is, hogy azoknál imád-