Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

dött a csata. A magyarok az ellenség bal szárnyát fenyegették és egyidejűleg lovasságukkal a középen igyekeztek áttörni. A túlhatalom által visszaszorítva, a magyarok minden ponton visszavonultak Kápolnára és Kaálra, ahol a beállott éj véget vetett a harcznak. Másnap a csatát újra felvették. Dembinsky vezette azt. Ez persze mód nélkül bántotta Görgeit. Átengedte Dembinskynek az első támadást és csak akkor szándékozott közbelépni, ha látta, hogy a túlnyomó számú ellenség őt elnyomással fenyegeti, és mindezt azért, hogy hirtelen jelenhessék meg mintegy az ő megmentésére és a nap szerencséjét igazgassa és hogy mint a csata hőséé a diadal egyedül az övé legyen. Minden mozdulata igazolta ezen véleményt, amit különben Görgeinek telhetetlen vágya a katonai dicsőség után eléggé igazol. Ezúttal azonban csalódott számításában. Dembinsky hadteste nagyon jól védekezett az ellenség ismételt támadása ellen. 4 órával később, mint ahogy meg volt neki parancsolva, érkezett meg Görgei az ő hetedik hadtestével. Későn jött arra, hogy a nagy szabaditó szerepét játszhassa és a győzelmet a magyarok számára megszerezze, de még elég jókor arra, hogy elodázza a veszedelmet, melyet késlelkedése által okozott. A magyarokat nem verték ugyan meg; de a valódi pillanat el volt játszva, a mely csalhatatlanul meghozta volna a győzelmet, ha Görgei Dembinsky utasításait hiven követte volna. Igy most mindkét fél, két napi öldöklő harcz után magának tulajdoníthatta a győzelmet. Ez Görgei műve volt. Késedelmeskedése által sikerült Schlicknek, daczára Klapka heves ellenállásának, a Sirok melletti szoros útból kijönni és Verpeléthen át az osztrák hadsereggel egyesülni, melynek aztán bal szárnyát képezte. A magyarok a magaslatokra húzódtak vissza. Egy osztályt a hegyzúgokba szorítottak Eger felé, a nagyobbik rész a czentrum felé nyomult, melyet Wyss dandára szoritott ki Kápolnából és mely a a miskolczi országúton húzódott vissza. Kétszer megkisérlették a magyarok Kápolnát újra elfoglalni. Daczára számos ágyúiknak még sem sikerült nekik Wyss dandárát onnan kiűzni; egyidejűleg Coloredo és Schlick dandárai is előrenyomultak a hasonló magasságban fekvő Döbrő helységből és a magyar támadó hadoszlopoknak a jobb szárnyát fenyegették. Az osztrákok jobb szárnya Schwarzenberg herczeg altábornagy alatt Kaálig nyomult előre, elfoglalta e falut rohammal és a magyarokat a baloldalon kezdte bekeríteni. Ezek hátban is fenyegetve, számos tüzérségükkel Maklár mellé húzódtak vissza és részint a