Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

saságok és az estélyek, reggel pedig a kormány székhelyén tartózkodó ismerősök és barátok nagy száma miatt vagy látogatásokat kellett tennem, vagy fogadnom. Végre is meguntam élményeim folytonos elbeszéléseit. Nagyon vágytam már elhagyni a város zajos és mégis egyhangú életét, mely reám nézve kezdett elviselhetetlenné lenni. Egyszer Kiss altábornagy ebédjére voltam hivatalos. Nagyon számos és fényes társalgás fűszerezte az étkezést. Megmagyarázhatlan levertség vett erőt rajtam és minden igyekezetem daczára sem voltam képes a vidám társalgásban résztvenni. Ez feltűnt Kiss altábornagynak, igyekezett is minden tehetségével szomorú hangulatomat elűzni, de ez, sajnos nem sikerült neki. Kossuthnak hosszas kimaradása a táborban nagyon nyugtalanított és kezdtem attól félni, hogy talán még rosszabb viszonyokat talált ott, mint a minőket én ecseteltem neki. Tudtam, hogyha Kossuthnak nem sikerül mihamarább egyetértést létrehozni, akkor a legrosszabbtól is lehet tartani. Schlick ez idő alatt ismét teljesen rendbehozta seregét és Windischgrätzzel egyesülve oly számos és erőteljes hadsereg élén állott, mely sereg hosszas pihenés után bármikor kész lehetett a mi egyenetlen és elégedetlen csapatainkat megtámadni. Megmondtam Kissnek, hogy ezen gondolatok tesznek oly mély benyomást kedélyemre, melyek miatt most alkalmatlan vagyok a társaságra nézve. A barátságos ember szives volt saját fogatán hazakisérni. Útközben közölte velem, hogy óránként várja már a futárt Kossuthtól és megigérte , hogy annak megérkeztétől rögtön tudósitani fog. Egész este hiába várta Kiss hirnökét, míg végre sötét sejtelmek zűrzavara között elaludtam. Következő napon, márczius 1-én a régen várt futár megérkezett Kossuth levelével, melyben hirek voltak egy nagy csatáról Kápolna mellett. Ezen ütközte, melyet február 27-én és 28-án vivtak, egyike volt a legfontosabbaknak az egész háborúban, nem annyira eredményében, mint inkább tisztán katonai szempontokból. Mindkét részről a legkitűnőbb tábornokok állottak egymással szemben. A magyarok részéről ott voltak Dembinsky, Görgei, Pöltenberg, Klapka és Guyon, az osztrákok részéről Schlick, Göcz, Lichtenstein és sok mások, hasonlóan nevesek. A Tiszánál állottak Aulich és Damjanich, Jellasich és Ottingerral szemben. Windischgrätz 25-én főhadiszállásával Gyöngyösön volt. 26án Wrbna gróf hadoszlopa Gyöngyösről Kápolna felé tartott, Schwarcenberg herczegé pedig Arokszállásról Kaál felé. Itt kezdő-