Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

hadteste összes tisztjeinek az a nézete, melyet személyes tapasztalataim után én is teljes mértékben osztok, hogy Dembinsky nem az az ember, aki mint főparancsnok a mi viszonyaik közé illene, A tisztek ugy mint a közkatonák elidegenedtek tőle, sehogysem értett ahhoz, hogy magának pártot teremtsem, ellenkezőleg nagy bizalmatlansággal tekintenek reá. Ezáltal és hallgatag, durva lénye által jöttek létre mindazon szerencsétlen zavarok, a mikről azelőtt nem is tudtunk és melyek mindig nagyobbak és nehezebben megoldhatók lesznek, ha csak ön kormányzó úr azonnal nem ragadja meg azon eszközt, mely itt egyedül segithet még." „Es mi volna ez eszköz?" vágott szavamba Kossuth. „Az ön személyes megjelenése többet használ ott, mint minden más és nagyon szükséges is, mert az elégedetlenség szelleme igen nagy, erről meggyőződtem és nemsokára a kedvetlenség, mely Görgeiben lakozik, átmegy a tisztikarra is, mert ennek a jelei máris mutatkoztak." Kossuth sokáig hallgatagon nézett reám; nagy közdelem folyt le bensejében, láttam és azt arczának rángatódzásain; meghányta-vetette a dolgot, végre is mély fájdalommal préselte ki e szavakat: „Igen igaza van báróné, magamnak kell a hadsereghez mennem, ez a legjobb! Sürgős ügyeimet itt rendezni fogom, 25-én pedig Dembinsky főhadiszállására megyek, ahol megjelenésem a legszükségesebb. Fogadja szives köszönetemet jó tanácsáért. Az ön szájából akartam csak ezt hallani, hogy elhihessem. Maradjon ön nyugodtan itt addig, míg visszajövök. Pihenje ki fáradalmait, mert szüksége van arra. Későbbre úgyis várakozik önre ismét egy nagy feladat. Addig is Isten önnel, ha már nem láthatnám." Elbúcsúztam és még egészen elmerengve az éppen most történtek felett, érkeztem meg a szállómba. A mai nap ismét ünnepnap volt reám nézve. A legjobb öntudattal adhattam magamat át azon reménynek, hogy a két versenytárs, Görgei és Dembinsky nemsokára kibékülnek és hadtesteik között az egyetértés újra helyre lesz állítva. A szállodában a szobaleányom már előre gondoskodott minden szükségesről. 14 napot töltöttem itt régi ismerősök vig társaságában, de mégse mondhatnám, hogy egészen nyugodt voltam. A dologtalanságnak ideje nekem igen hosszan tartott; azon törtem a fejemet, hogy miben állhat az a kiküldetés, melyet Kossuth csak futólagosan emiitett. A város sivár nyugalma ismét kiűzött a mező, a tábor forgatagjába. Debreczeni tartózkodásom alatt a mulatságoknak és a változatosságnak hiányát nem éreztem. Estéimet igénybe vették a tár-