Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)
A terembe léptünkkor a város hatóságai és az előkelőségek fogadtak bennünket. Az a sok hizelgő bók, a mivel elhalmoztak, kín volt reám nézve. Végre hozzá jutottam, hogy köszönetet mondjak a meg nem érdemelt tiszteletért, melyet irányomban tanúsítottak, valamint megelégedettségemet nyilvánítsam a fölött, hogy szerencsés lehettem ily kiválóan hazafias városban már másod izben idó'zhetni. A lakosok barátságos érzülete mindig felejthetlen lesz előttem ugy a jó, mint a rossz viszonyok között. Hatalmas éljen fejezte be ezt a szertartásos jelene 9 tet. Később jött Görgei, akinek megjelenését nagy lelkesedéssel üdvözölték és a kinek szép fogadtatást rendeztek. Elóhbeni víg kedélye azonban oda volt, tekintete komorrá vált és részvétlenül szemlélte a többiek örömét. Hozzám közeledett és megkért, hogy holnap jöjjek el hozzá, mert fontos megbeszélni valója van velem. Midőn az ebéd ideje elérkezett, karját nyújtotta nekem és az étterembe kisért, miután a mellettem levő helyet kérte ki magának. Az asztalnál nagy vigság volt. Elbeszélték a város szenvedéseit az osztrákoknak többszörös megszállása alkalmával. 10 A magyar ügyhöz való hű ragaszkodásáért Miskolcznak sokat kellett bűnhődnie, de hitében semmi sem birta megingatni. A tűzpróbát sokszorosan kiállott hazafiassága a magyar haditörténet egyik legfényesebb lapját képezi. A mulatság közben megharsantak a zene hangjai és fokozták a lelkesedést, melylyel Kossuthot, Görgeit és a hadsereget szakadatlanul éltették. Mindnyájukat azon büszke öntudat vezérelte, hogy igaz és igazságos ügyet szolgálnak; mert egy olyan eszme, melyért annyi sok nemes sziv oly lelkesedéssel dobogott, nem lehetett hamis. Az ünnepély végefelé közeledett, kocsijaink előálltak. Elbúcsúztam a vidám társaságtól, a komor Görgeitől, a kinek a folytonos mellőzések miatti kedvtelensége a látszat szerint már hadtestére is kezdett átmenni, mert 9 A Kaszinó működését a megszállások ideje alatt beszüntették, de amikor „magyar kézen" volt Miskolc, itt nyílt lehetőség társasági összejövetelekre, a könyv szerzőjével ellentétben meg kell jegyeznem, hogy várostörténeti monográfiájában sem Szendrei János, sem a miskolci naplóírók, így Szűcs Miklós, Szűcs Sámuel, vagy Szűcs Lajos sem tesz említést arról, hogy Görgey tiszteletére fogadást adtak a Kaszióban. (Ez az 1843-ban leégett régi színház épületében volt, amely jelenleg a színháztörténeti és színész múzeumnak ad helyet.) De az is elképzelhető, hogy a „bárónő" a Korona szálló földszinti nagy termét nevezi „Kaszinódnak. 10 Ez nem fedi a valóságot, mert Miskolc második osztrák megszállására csak később került sor.
