Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

Mi tudtuk, hogy Kassa városa, daczára órvendezéseinek és zászlóinak még sem volt hivünk és hogy az osztrákokat ugyanazon módon fogadták mint a magyarokat. Látogatásomat Görgeinél megszakitva, visszahajtattam Luzsenszky lakására. A legközelebbi gondom a báli toilette volt. Tervem volt a bálon egy kis tréfát csinálni, e czélból Luzsensky nejével sokat tanácskoztam. Végre is e czélra a legfinomabb szövetekből készült magyar nemzeti ruhát vettem. 10 órakor mentünk kocsin a bálba. Görgei, neje és Danielis ezredes fogadtak bennünket. Nemsokára a törzstiszteknek egész tömege vett körül bennünket, akik örvendettek, hogy újra körükben üdvözölhettek. Az összes tisztek nagy diszben jelentek meg. A honvédtiszteknek kalapjuk volt nagy fehér strucztollal, kabátjuk barna posztóból, a mellen aranynyal átszőtt veres zsinórral megrakva, ehhez 3 sor olajbogyó alakú aranyozott gombokkal, nadrágjuk szürke volt. Kassának fel és alá sétáló szépei között, legnagyobb bámulatomra, szinte nagy diszben és a saját egyenruhájukban megjelent osztrák tiszteket láttam. Lehettek vagy kilenczen. Megkérdeztem Görgeit, hogy mit jelentsen ez, mire azt felelte, hogy azok foglyok, kiknek szivesen engedte meg ezt az élvezetet. Egész figyelmem ezekre irányult. Amint már az első pillanatban észrevettem egészen olyan jól érezték itt magukat az úgynevezett „felségsértő lázadók" között, mint akár a bécsi császári kastélyban. Nagy élénkséggel mulattak és igen sokat tánczoltak. Ezen alkalommal engedtessék meg nekem néhány szót mondani, a foglyokat illető kölcsönös bánásmódról. Úgymint itt Kassán, bántak a magyarok, különösen Görgei, az ellenséggel mindenütt. Minden fogoly a rangját illető bánásmódban és fizetésben részesült. Minden magyar fogságba jutott osztrák tiszt mindig ugyanazt a fizetést húzta, mint a minőt a magyar tisztek kaptak és igy ment ez viszonylagosan le a közemberig. Azonfölül mindenki tisztelettel viseltetett irányukban. Bekel báró, őrnagy a nasszaui ezredtől, mindig Görgeinél étkezett és fegyverét is hordhatta. Mit cselekedtek azonban ezzel szemben az osztrákok? A leggyalázatosabb aljasságokat engedték meg maguknak az elfogott fegyvertelen magyarokkal szemben. A tiszteknek az arczukba köptek; zaklatták és keserítették őket minden lehető módon és a közkatonák zsoldját juttatták nekik, eltekintve attól, hogy sokat felakasztattak vagy agyonlövettek.