Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

áldatlan versengésben úgyis mindenemet elvesztettem, igy hát nem ismerek reám nézve nemesebb foglalkozást. Kossuth által fogadtatva, alkalmilag még egyszer lelkemre kötötte, hogy mindarról, amit reám bizott, igen pontosan gyó'ződjem meg; mert azt hiszi, hogy sok minden történik, a miról soha sem tud meg semmit. Aztán átadta nekem a Luzsenskyhez szóló levelet és az Isten oltalmába és vezérletére bizott. Ezen szavakat mindig használta, mert mély vallásos meggyó'ződés lakott keblében. A szállodába visszatérve, utasítottam szobaleányomat, hogy csomagoljon, a kocsim is ki volt már javitva, a lovak megrendelve. Másnap reggel elutaztunk. Ismét Tokajon mentem át és február 15-én 2 órakor érkeztem Kassára, ahol Görgei és Klapka seregei egyesültek és igy végre az északi és tiszai hadsereg szerencsés egyesülése megtörtént. A város szinte nyüzsgött a mindenféle fajta katonától. Luzsenszky kormánybiztos házánál szálltam meg, akinek nejét ez alkalommal ismertem meg és ki nagyon szívesen fogadott. Átadtam Luzsenskynek Kossuth levelét és szóbeli megbízatásomat is elvégeztem. Luzsensky nagyon örvendett, hogy végre megszabadulnak a tétlen Moteschiczkytól. Ezután elmentem Görgeihez. O is nagy illemmel fogadott. Elbeszélte nekem, hogy milyen lelkesedéssel fogadták a magyar csapatokat Kassán. Minden házon a mi zászlóink lobogtak. Mindenki szerzett magának egy zászlót vagy legalább egy kis zászlócskát, melyet lobogtatott. Tél lévén, a kertek és erdőik nem szolgáltathattak diszt. De ami e tekintetben hiányos volt, azt a derék kassaiak szakadatlan és hatalmas „éljen" kiáltással igyekeztek kipótolni. Este mindent kivilágítottak és fényes bált adtak. Azután következett a hadsereg altisztjeinek a bálja. Ma pedig Görgei adott egy bált, melyre engem is meghívott. Beszélgetésünk közben futár érkezett Dembinskytól, aki Görgeinek azon határozott parancsot hozta, hogy 17-én induljon seregével Miskolczra. Görgei azt mondta nekem, hogy katonáit diszöltönyben engedi majd kivonulni, hogy megmutassa Kassa városának, miszerint daczára annak, hogy a sereg 4 héten keresztül folytonosan magas hegyeken vonult át és mindig verekednie kellett, mégis lehetséges volt azt egészen újra felruházni és hogy daczára annak, miszerint a katonák a szigorú télben ritkán jutottak fedél alá, mégis mindnyájan egészségesek és vigak.