Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

tat leírtak annyival színesítik a képet, hogy felvetődik kötetének francia fordítása, amely tévedés. Az , hogy nem ő, vagy nem csak ő írta a kötetet, annak már több a valóságmagva, amelyre az alábbiakban még visszatérek. Az, hogy Londonban is folytatta volna a kémtevékenységet, nem meggyőző, már csak londoni beilleszkedése és halála közötti rövid idő miatt is. Annak feltételezése, hogy zsarolási pere lett volna, amely számára elmarasztaló ítélettel zárul, nem igazolható. (Az viszont tény, hogy kiérkezésétől kezdve, haláláig Pulszky Ferenccel engesztelhetetlenül rossz kapcsolata volt.) Az időben későbbi életrajzi leírást a Révai Lexikonában olvashatjuk, amely már árnyaltabb az előzőeknél: „B. Vilma bárónő, az 1848-49-iki szabadságharc egy női kalandorának álneve, ki csakugyan részt vett a háborús eseményekben Racidula néven kémszolgálatot végzett úgy a magyarok, mint az osztrákok részére. .. Utóbb, midőn az emigránsokkal való összeköttetését titkos följelentésekre használta fel, s kitűnt, hogy a B. nevet jogosulatlanul viseli, fogságba került, hol 1851-ben meghalt. Emlékiratai Halász Sándor fordításában magyarul is megjelentek (Miskolc, 1901.). Hogy mily kevés hitelre méltók kimutatta legjobban Kropf Lajos a századokban (1901.)"

10 Racidula, avagy Horeczky Vilma, Beck báróné visszaemlékezéseit ha figyelmesen tanulmányozzuk kiderül, ő sem hagy kétséget afelől, hogy „kettős szolgálatot" látott el. Az, hogy a forradalom idején, de később, a harcok hónapjaiban többször is megfordul Bécsben, hihető. 1849. december 5-6-i közötti útjáról írja, hogy Pozsonyból gyümölcsös kofaként indult Bécsbe, s még a „címzettekhez" ért több, mint negyedszáz alkalommal igazoltatták. Ne felejtsük el, hogy a magyar hadseregben szolgáló törzstisztek számosának családja Bécsben volt. A kémnő név szerint is megemlíti, hogy kiknek leveleit vitte, s hogyan adta át, vagy juttatta el a családnak. De ugyanígy tájékoztat arról, hogy Kossuth levelét vitte az osztrák Moteschitzkynek, vagy Windisch-Grätz hercegnek, s válaszukat is meg kellett várnia, amelyet már nem ő juttatott el a címzetthez, csak át kellett adnia valamelyik főhadiszálláson. A kötetnek vannak olyan fejezetei, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy írója pontos, részletes helyismerettel rendelkezett. Más esetekben - pl. Kápolnai csata - úgy ír, mintha részese lett volna az eseményeknek, holott nyilvánvaló nem lehetett még a körRévai Nagy Lexikona 2. kötet, 750.