Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)
het, hogy maga örült legjobban, ha mélyebben nem fürkészték viszonyait és szándékait." 3 Való igaz, hogy a bécsi titkos rendőrség nagyon sokféle információt gyűjtött, számuk, vagy a kettős kémek száma aligha fog kiderülni. Kossuthot éppúgy „ellenőrizték", mint ahogy ő is folyamatosan szerzett információkat küldöncei, megbízottjai útján. Az idézett cikk írója, határozottan állítja, hogy a branyiszkói győzelem után Beck Báróné Görgey közelébe, táborába kerülhetett. Ebben segítségére lehetett, hogy az évekkel korábban elhunyt Splényi Ignác lovassági tábornok lányai Kossuth közvetlen környezetéhez tartoztak. A három bárónő közül egyik a branyiszkói hős, gróf Guy on Richárd (1813-1856) felesége lett. 4 A másik később Beckers bárónő lett, a harmadik pedig Fáy Alajosné. Kossuth küldönceként Splényi Mária báróné közvetítésével került Beckné Görgey közelébe, s figyelhette meg, követhette nyomon tárgyalását az orosz csapatok megbízott tisztjeivel. (Ennek természetesen ellentmond, hogy a bárónő emlékiratai szerint 1848. november 6-án utazott el Bécsből, szóbeli megbízatással Kossuthoz indult. 1848. november 15-e előtt találkozott Pozsonyban Csányi, Luzsénszky, Ujházy és Csányi kormánybiztosokkal. Utóbbi Görgeyhez személyesen kísérete el. Görgeytől később nemcsak megbízásokat, hanem egy konkrét feladat végrehajtására december 7-én útlevelet is kap. 5 ) Halász Sándor ellenérvei nem voltak meggyőzőek, hiszen válaszában azt írta, hogy „tudtommal Beck Vilma valóságos báróné volt", majd azt, hogy a szabadságharc emlékeit gyűjtő szakemberekkel konzultálva megtudta, hogy a nevezett asszony „Kossuth Lajosnak volt egyik titkos misszionárusa", akinek a teljes életrajzát 3 A „Kiváló honvéd" könyve. A Budapesti Hírlap tárcája. Budapesti Hírlap, 1901. XXI. évf. 65. szám. 4 Splényi Mária báróné férjét követte száműzetésében, bolyongásaiban. Férje áttért a mohamedán hitre, s a török hadsereg tábornoka lett. Részt vett a krími háborúban, mérgezés áldozataként halt meg a törökországi Harem Iszkelesziben. (Vö. Bona Gábor, 1983. 164-165.) Felesége 13 évvel élte ó't túl, s Párizsban halt meg 1869-ben. Házasságukból született két gyermekük követte ó'ket Konstantinápolyba, majd apjuk halála után Párizsba mentek. Anyjuk halála után mindkét gyerek visszatért Magyarországra. Leányuk Bükkaranyoson élt, s nyomorúságos körülmények között halt meg 1908-ban. Bátyja Guyon Edgár Csatár községben telepedett le, s itt gazdálkodott. 82 éves korában egy budapesti lakásban, teljesen elszegényedve halt meg. Vö: Ellenzék, 1908. szeptember 3. és Reggeli Hírlap, 1930. március 6. (A Guyon-család hagyatéka, angol, francia, török nyelvű iratai feldolgozás alatt állnak, a megyei levéltár kiadásában 1999-ben tervezzük megjelentetni.) 5 Halász é.n. 1901. 14-15., 19-21.
