Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)
De ezen pár lövés után az ellenség ágyúit a Jungvirt kitűnő' sikeres lövései elnémították, mire Jellasich serege részint a mi folytonos lövöldözéseinktől; részint Jungvirt ágyúitól megriasztva, futamléptekkel vonult vissza, hátrahagyva leszerelt ágyúinak roncsait és elesett serezsánjait. Jellasich még egy utolsó kísérlettel igyekezett seregét a sukorói szóllők szilvásában összpontosítani, de hasztalan volt minden fáradozása, mert Jungvirt tüzér őrnagynak a csoportosulok közzé irányzott lövegei s gránátjai, melyekkel egy a serezsánokkal körül rajzott szalmafedelű szőllő kunyhót lángba borítani is sikerült, a csoportosuló tömeget szétrobbantották, s jónak látta a kudarczot vallott büszke bán, hogy szétszórt seregével, még mielőtt a nap leáldoznék, Székes-Fehérvárra visszavonuljon, honnan parlamentó'rjei utján kieszközölte a 3 napi fegyverszünetet, mely időt arra használt fel, hogy seregével Bécs felé megszökött. Mintegy 3-4 óra lehetett délután, midó'n mi a kivívott győzelem mámorától áthatottan, de egyszersmint éhen, szomjan, még mindig az árokban állva vesztegeltünk, s táborunk mozdulatlanul várta a további parancsot. Az ünnepélyes csendet két egyén közeledő léptei zavarták meg. Derék gyógyszerészünk Stolman Károly, egy óriás négyszegű üveg tartalmával, s egy tiszti szolga még nagyobb, székes-fehérvári kenyérrel közeledett felénk; gondja volt reánk a mi kedves tábori gyógyszerészünknek, hogy minket, kik egész nap éhen, szomjan csatároztunk, rendelést nem várva kitünó' szilvapálinkával s egy darab kenyérrel jutalmazzon azért, hogy Majer M. szavaival élve »megalltuk a placzczot.« Volt ugyan köztünk egy még most is éló' miskolczi honpolgár (kedvezek a nevének), ki a szerezsánok közeledtére kiugrott az árokból és már futam léptekben hátrált, de midőn szomszéd bajtársai reá irányzott fegyverrel, s »vissza, mert lelövünk« kiáltással kényszeritették a megállásra, jónak látta az árokba vissza helyezkedni, büntetésül azonban Stolman gyógyszerészünk pálinka helyett jól lehordta. Az est beálltával érdekes volt egyik s mások bajtársainktól a csata részleteit hallani. Történt ugyanis, hogy midó'n a veres öltönyt viselő zenészeink közé egy ágyúgolyó lecsapott, Győri Gyuri a lóháton ülő Vay Lajos báróhoz nagy alázatossággal közeledve azon kérelemmel járult, hogy őket a háttérbe, messzebb a pákozdi szilvásokba kom-
