Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

mandirozza, mert úgy mond »a veres nadrágjuk miatt őket az ellenség generálisoknak nézi s minden golyót reájuk irányoz.« Ma ötven éve igy áldozott le a nap a magyar hadsereg s azok között a borsodi önkéntes nemzetőröknek a történelemben is megörökített dicsőségével. Miskolc, 1898. szept. 29. Tárcza Az 50 év előtti nagy napok idejéből Midőn a szabadságharcz kimagaslóbb eseményeire vissza gondolok, ugyan akkor az emlékezet hamvadó szikrái lelkemben újra felélednek, szivemben sebesebben vernek a vérerek, gyorsabban lüktet a sziv és 7 évtizedet át élt korom daczára is érzem, vagy talán csak képzelem szellemi erőm megifjodását. Oh! ti ujabb korbeli honvédek, kiknek nem volt alkalmatok részt vehetni a szabadságharcznak olykor olykor győzelmes csatáiban, nem ismeritek azt az érzést, azt a lelkesedét, mely a kivívott győzelem legmagasztosabb gyönyörében a honszerelem tüzével egygyé olvadva ott lobogott a dicső hősök, a hon szabadság megvédői szivében. De viszont nem ismeritek azon fájdalmat, azt a lesújtó érzést sem, mely gyakran a vezényletben történt hibás intézkedések - vagy mulasztások - vagy épen a megfélemlített gyáva csapatok hátrálása miatt elvesztett csaták viharában oly leveróleg hatott azon bátrak lelkére, kik nem ismertek más vezényszót, mint azt, hogy: előre. Keserves érzéssel emlékszem vissza ma is az 1849. évi január hó 4-én vivott szerencsétlen kassai csatára, melyben mint a borsodi verespántlikás zászlóalj első századának egyik hadnagya, 20 éves koromban én is részt vettem. Felköltötte pedig ezen vesztes csata emlékét annak olvasása, hogy a Kassán összegyülekezett tábornokok, törzs és vezérkari tisztek e napokban terep tanulmányozás végett Gömör-megyébe rándultak át. Hogy a hadászat tudományában, s a hadviselés alkalmával mennyire szükséges — mondhatni fő kellék a csata színhelyének — a terepnek teljes ismerete, erre nézve részint a történelemből, ré-