Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

Dénes, Bonis Sámuel és Vadnay Miksa országgy. képviselők meglátogattak bennünket, s értesítettek arról, hogy másnap, az az szeptember hó 29-én a már ekkor Székes-Fehárváron szállásoló Jellasich seregével megütközünk. Valóban igy is történt. 1848. évi szeptember hó 29-én Szt.-Mihály napján (Nelson admirálnak 1785. és Báró Vay Béla kegyelmes urunknak 1830. születés napi évfordulója) már korán reggel a Velencze tó partjától kezdve a Pákozd-sukorói szőlők alatt elterülő fennsikon csata rendben állott a magyar tábor; a balszárnyon közvetlen a velenczei tó mellett a Vürtemberg huszárok egy százada, azon innen az ország út melletti dombon Jungvirt tüzér-őrnagy

1 6 ágyujával, s ezeken innen a borsodi zászlóalj foglalt állást, a jobb szárny pedig túl a sukorói szőlóliegy völgyében állta útját Jellasich seregének. A borsodi zászlóaljat már ekkor a betegsége miatt segédtisztjével együtt eltávozott Berecz Mihály őrnagy helyett a szeptember hó 11-én önkéntes nemzetőri őrnagygyá kinevezett Vay Lajos báró vezényelte. (Született: 1803) Reggeli 9—10 óra között a jobb szárnyat előlünk elfedő sukorói hegyen túlról már hallottuk az előcsatárok szakadozott lövöldözéseit, jeléül annak, hogy a csata megkezdődött. Majd az öreg ágyuk bömbölő hangját a pákozd-sukorói hegyek viszhangozták. Jellasich előbb a tábor jobb szárnyán akart áthatolni, de midőn innét visszaűzetett, mintegy félórai szünet után a már ekkor összpontositott seregével táborunk balszárnyát támadta meg. Zászlóaljunk első százada előcsatározásra küldetett, s ekként a helyben maradt 3 századtól mintegy 200 lépésnyire előre haladva, egy határvonalat jelző s bennünket térdig elfedő árokhoz jutottunk, melyből a legelső vezényszóra megkezdtük a már ekkor mintegy 300 lépésnyi távolságban irtózatos »zsivio« kiáltások mellett rohammal felénk közeledő serezsánokra a tüzelést, - mire a veres nadrágos hősök megállottak. Ugyanakkor eldördültek Jellasichnak az országúton felállított ágyúi, melyekből a huszárjainkhoz, majd a hátuk megett a pákozdi szőlőknél az ekkor is a Rákóczi indulót játszó Győri Gyuri bandájánál csapott le pár löveg, a nélkül azonban, hogy kárt okozott volna. 1 Jungwirt, Karl (1809--;) osztrák származású, 1846-tól Budán szolgáló tüzér tiszt. 1849 elejétől a feldunai hadtestben ütegparancsnok. A komáromi vártűzérezred parancsnokaként tette le a fegyvert. Sziléziába emigrált.