Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

lett tudomásunkra esett, hogy huszárjaink Jellasich őrszemét elfogták. Másnap reggel táborunkhoz visszatérve, ott két hadifoglyot, egy Hardegg cürassirt és egy serezsánnt találtunk. E foglyok elszállításával Kovács Gábor ref. tanár és én lettem megbizva, kiket Székes-Fehérvárra a főhadiszállásra vittünk, s ott Moga vezénylő tábornokunknak adtunk át. Székes-Fehérvárról vissza térve Lepseny-felé nem csekély álmélkodásunkra a visszavonuló magyar hadsereggel találkoztunk s nem tudtuk mire vélni, hogy miért kell visszavonulnunk, midőn már biztosra vettük, hogy Jellasichchal megütközünk. Ezen nem remélt visszavonulás még inkább lehangolta zászlóaljunkat, akkor, midőn a már földsánczokkal erősitett SzékesFehérváron is áthaladva pihenés nélkül folytattuk a visszavonulást. Igy történt azután, hogy egy hatalmas éles kiáltás eként hangzott fel: »Borsodi zászlóalj állj, pihenj!« mire az egész visszavonuló hadsereg megállott, s a Székes-Fehérvár felé vezető országutat szegélyző jegenyefák árnyában lepihent. Nem csekély meglepetésünkre azonban az ekkor legelőször látott Holcse tábornokunk erélyesen kezdte nyomozni, hogy ki merészelt vezénylem megállást és pihenést? jobbra-balra tudakozódott, de mi bizony a világért sem árultuk volna el a mi kedves szeretett barátunkat, a mindenkor kedélyes Molnár Lajost - sőt kinyilatkoztattuk, hogy vagy vezényeljenek bennünket ütközetbe, vagy engedjék fáradalmainkat kipihenni. Mire a tábornok nem csekély haraggal - s német káromkodások között kijelentette, hogy jövőre már mily csekély kihágás miatt is főbe löveti az engedelmességet megtagadókat, s egyszersmint tudtul adta azt is, hogy rövid pár nap múlva lesz alkalmunk vitézségünket ez ellenséggel szemben kitüntetni. Haragos kitörése daczára is azonban egy félórai pihenést megengedett. Mi pedig Molnár Lajos barátunkat azzal tüntettük ki, hogy a hadjárat idejében, de még azontúl is mindig »Molnar tábornoknak neveztük. Szept. hó utolsó napjaiban a Székes-Fehérvárról mintegy másfél órányi távolságra eső Velencze községében voltunk beszállásolva. Szeptember hó 28-án ismét szabad ég alatt a Velenczétől félórai távolságra eső pákozdi szőlőknél táboroztunk, hol Pázmándy