Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

Másnap korán reggel útra kelve, ismét előfogatok vittek Arokszállásig, hol Berecz Mihály őrnagyunk egy gyors futár által küldött rendelet folytán tudatta velünk, hogy nem Zenta alá, hanem Pest felé utazunk, miután báró Jellasich József horvát bán 20,000 emberrel a Dráván átkelve, Buda felé közeledik, tudomásunkra juttatta egyszersmint azt, hogy ezután már gyalog folytatjuk utunkat s eként 3 napi gyaloglás után Hatvanon, Aszódon, Gödöllőn áthaladva, értük el Rákos mezejét, hol csekély pihenés és ruházatunk rendezése után, déli 12 l

h órakor kettős rendben a Győri Gyuri bandájából alakitott s Pótincza Lajos karmester által vezényelt tábori zenészek Rákóczi indulója mellett vonultunk át Pesten a hajóhidon át Budára a Bomba-térre. Nem lehet leirni azon lelkesedét, melylyel bennünket Pest, majd Buda lakosai fogadtak, az ablakokból szebbnél-szebb nők által dobott virágcsokrok özöne hullott reánk, mint egy előjutalmául a később általunk kivivott diadalnak. Egy napi pihenés után Székes-Fehérvár felé gyalogoltunk, mert már ekkor nem csekély volt a lehangoltság azon hir miatt, hogy Jellasich néhány nap múlva Budán üti fel főhadiszállását, mert alig lehetett reményleni, hogy a Székes-Fehérvárnál összpontosított csekélyszámu haderőnkkel útját állhassuk. A borsodi zászlóalj azonban egy perczig sem csüggedett. Bátran, vidoran, zeneszó, majd az ekkor divó indulók daliása mellett, milyenek a Hunyadi, Kossuth, Battyáni-indulók s Czuczor »Os Buda gyermeke, fel szaporan« stb. voltak, a harczvágytól lelkesülve haladtunk Sz.-Fehérváron át egészen a közel eső Lepsényig, hol táborba szállva vártuk a hozzánk két órányi távolságra Sió-Foknál táborozó Jellasichot. Derült szép estve volt 1848. évi szept. hó 16-án, de még szebb volt látni azt, hogy a leáldozó nap miként merül el a Balaton hullámaiba, a lassanként elsötétülő láthatáron előttünk s hátunk megett majdnem egyenlő távolban gyors egymásutánban gyulladtak fel a tábortüzek. Zászlóaljunk első századából két kápláralj előőrsnek volt kirendelve, az egyik kápláralj, mind csupa intelligens ifjakból állott, ezek között volt Molnár Lajos most is élő, nyugal. miniszteri titkár, budapesti lakos, Apostol József megyei első aljegyző, Ováry Miklós, Szentgyörgyi Eduárd, Nyusztay Péter, Bűdy Kálmán, s midőn egyenként minden félórában felváltva, őrszemül állottunk a Balaton partján, hallottuk, hogy a közelben levő kukoriczás mel-