Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

s a szabadság felett már már diadalát ünnepelte, a vérmes reményekben csalódott nemzetnek keservesen kellett észlelni a bécsi camarilla alattomos működését, s látni, hogy a fellázitott különböző' nemzetiségek miként sorakoznak s törnek ellenünk. A lázadók megzabolására az akkor uralkodó V-ik Ferdinand királyunk Hrabovszky János altábornagyot, mint kir. biztost küldte ki, de midőn a lázadás a szerbek, ráczok, oláhok és horvátok által elkövetett kegyetlenkedések mind inkább nagyobb mérveket öltöttek, a július hó első napjaiban már együtt ülő nemzetgyűlés által megválasztott honvédelmi bizottmány leiratot intézett a megyékhez az iránt, hogy a haza és alkotmányos jogainak megvédésére önkéntes csapatokat szervezzenek. Ekként alakult Borsodmegye közgyűlésének határozata folytán megyénkben a 10 hetes önkéntes nemzetőr zászlóalj és pedig a megye négy járásának a hazaszeretettől lángoló lakosaiból, kik között a megye értelmisége s a családapák közül számosan sorakoztak a 12 százat meghaladó derék honpolgárokból alakitott önkéntesek zászlóalja alá. A zászlóalj vezére Berecz Mihály nemzetőri őrnagy, ennek segédtisztje Pataki Mihály főhadnagy volt. A zászlóalj felszerelése, a megye birtokában levő s még a győri csatában Nagy Napoleon ellen az inzurgensek által használt 10—12 font sulyu kovás puskák kijavitása, a fekete posztóból készült csákó, kék atilla, pakfon makk gombokkal, veres zsinórral, a szürke posztó, térden alól beborozott nadrág, viaszkos vászonból készült borjú és a bádogkulacsok előállítása nem csekély időt vett igénybe és igy csak szept. hó 8-ára, kisasszony napjára tüzetett ki az indulás Zentára, a ráczok ellen. Reggeli 6 órakor indultunk ki gyalog a város végéig, a Csabai-kapuba, hová bennünket a hon maradt édes szülék, szalmaözvegyek, testvérek egész serege könyhullatások között siránkozva kisért el s búcsúzott, midőn a városon tul a már reánk várakozó előfogatokra ülve, utaztunk Mező-Köves dig. Mező-Kövesden még az nap délután tábori istenitisztelet tartatott. A haza szeretetére s védelmére buzdító lelkes beszédet Bódogh János mező-csáthi lelkész - mint egyik tábori papunk - intézte hozzánk, mire eskünket s fogadalmunkat a zászló alá ünnepélyesen letettük.