Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

Az 1849. január 4-ei Kassai vesztes csatát követően a császári csapatok eló'tt szabaddá vált az út részben Miskolc felé, részben pedig Debrecen felé, ahol a magyar kormány tartózkodott. A borsodi veressipkás zászlóalj hadnagyaként, 20 évesen vett részt Szűcs Lajos ebben az ütközetben, amely a félreértések sokasága, a környezet, a terepviszonyok nem ismerése miatt kudarcba fulladt. A csatáról Szemere Bertalan hirdetményben számolt be, s január 16-án levélben tájékoztatta Kossuth Lajost, a Honvédelmi Bizottmány elnökét is. Ebből kiderül, hogy nem jó véleménye van a nemzetőrökről és az önkéntesekről. (Valóban, az 6 megfutamodásuk is fontos szerepet játszott Mészáros Lázár kudarcában. Azt írja: „Ne csináljunk illúziót. A nép remeg a hadtól, remeg a sok tehertől, ez a fő ok, - a csatától éppen irtózik. Népfelkelést parancsolni még lehet, de haszna nem lesz."

6 Ugyanezt tapasztalta a csatában Szűcs Lajos is, aki még mielőtt fegyverét használhatta volna, a menekülés, visszavonulás legegyszerűbb útját választotta. „Nem felejtem el soha azon irtózatos látványt, mely e pillanatban a hátunk megett futamodásnak indult hadsereg képét élőmbe tárta" - írja. Telve volt az út kétségbe esett és eszüket vesztett gyávákkal, nemzetőrökkel és önkéntesekkel, akik nagyobb részt Schlick foglyai lettek. A kassai ütközet két vonatkozásban is más volt, mint a pákozdi. Egyrészt azért, mert ott nem volt emberveszteség, itt viszont igen. Másrészt a csatavesztés híre Miskolcon is pánikot keltett, először vetődött fel, hogy a város elfoglalható, vagy hadszíntérré válhat. (Január 25-én az első megszállás valóban bekövetkezett.) Szűcs Lajos nemcsak saját katonai élményeit, tapasztalatait írja le (esetleg fél évszázad után kisebb tévedésekkel, vagy a történteket megszínesítve), hanem tapasztalatait kontrollálja az akkor már rendelkezésre álló szakirodalommal, de sokkal inkább a levéltári anyaggal. Miskolc osztrák megszállását, a kikövetelt hűségesküt, majd ennek a visszatérő magyarok általi kivizsgálását és minősítését úgy írja, hogy szószerint idézi a korabeli dokumentumokat. Ez azért fontos, mert a megszálló csapatoknak való behódolás, a hűség kinyilvánítása hazaárulásnak minősült. A hivatalosan választott tisztviselők, a közigazgatást képviselő fontosabb személyek a várható megszállás elől tömegesen menekültek el. A város tehát irányítás nélkül maradt, a megszállók kinevezték saját embereiket, 6 Szemere levele Kossuth Lajoshoz. Miskolc, 1849. január 6. In. Hermann RóbertPelyach István: Szemere Bertalan. (Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Okmánytár) Budapest, 1990. 312-313.