Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Bevezető

BEVEZETŐ Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcnak közgyűjteményeinkben és magánkézen mind a mai napig jelentős számban léteznek nem publikált dokumentumai, kéziratos naplói, feljegyzéstöredékei. Különösen érdekes ez a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye központja, Miskolc esetében, amely a szabadságharc egy jelentős időszakában (1848. december második fele - 1849. május első fele) nagy régió szervezési központja volt. Szemere Bertalan kormánybiztos innen irányította tíz felső-magyarországi vármegye (Gömör, Abaúj, Szepes, Torna, Sáros, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves és Pest) védelmét. A megyei levéltár ezért nemcsak az általa kibocsátott rendeletekben gazdag, hanem a fenti vármegyékből érkezett nagyszámú irategyüttessel is rendelkezik. Az ugatok között sok a személyes dokumentum, napló is. A kötet öt naplót, egy kémnő Miskolcon a századelőn már nyomtatásban megjelent anyagának részletét, továbbá a megye 1849-ben volt két képviselőjének - akik egyébként a fegyveres harcokban is meghatározó egyéniségek voltak - az emigrációban megjelent visszaemlékezés köteteinek részleteit mutatja be. (A két képviselő: Klapka György, aki a szirmabesenyői körzet és Görgey Artúr, aki a dédesi választói körzet képviselője volt.) A leírások egyben hasonlóak: a szabadságharc felső-magyarországi eseményeiről szólnak, de mindegyik más pozícióból, nézőpontból teszi ezt. Igy van közöttük közgazdász, az eseményeket csak szemlélő és a szabadságharcot végig harcoló jogász, lelkész tűzérhadnagy, Palóczy és Szemere közvetlen baráti-családközeli tagjai, Görgey mozdulatait követő kémnő, és „hivatásos" katona. A közgazdász-naplóíró Lichtenstein József (1837-1914), akinek apja a honvéd ruházati bizottmány miskolci elnöke volt. A fia ennek az anyagnak ismeretében írta le a hadiellátás megfeszített munkáját. Az 1848-at követő időszak megyei és miskolci történetét Borovszky Samu kérésére írta meg. Ebből született volna Borovszky Borsod monográfiájának második kötete. Az anyag ugyan elkészült, de Borovszky 1912-ben bekövetkezett halála miatt nem jelenhetett meg, így azt a levéltár eddig őrizte. (A nagy értékű kéziratos,