Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Bevezető

jól jegyzetelt anyagból itt csupán egy részlet jelenik meg.) A második naplóíró, s egyben nemzetőr Szűcs Sámuel (1819-1889) volt. 1835-1889 között 13 kötetben rögzítette korának eseményeit, történetét. A közel másfélezer oldalas anyagból itt a szabadságharc ideje alatt készült vázlatai, s főleg a két év végén írt összefoglalója olvasható. A harmadik naplóíró a „vidéki értelmiségi" szemszögéből figyelte az eseményeket. Az 1820-1886 között élt Szűcs Miklósról van szó, akit gyakorta találunk az országgyűlés „örökös elnöke" Palóczy László közelében, s küldöncként Szemere és Kossuth között végzi nem hétköznapi munkáját. A negyedik naplóíró PákozdSukorótól Világosig részese az eseményeknek. Az 1828-1904 között élt Szűcs Lajos így a feldunai hadtest, majd 1849 júliusától a szintén Görgey irányítása alá tartozó I. hadtest parancsnokának Nagysándor Józsefnek közvetlen környezetéhez tartozott. Naplójának részletei, töredékei a szabadságharc félévszázados évfordulóján, 189811899-ben jelentek meg a miskolci napilapokban. Az ötödik naplóíró Gömör megyei születésű volt, aki ugyanezt az utat járta végig, csak éppen tüzérként. A szűkebb régió számára naplójának most azok a részletei fontosak, amelyeket a bükkaranyosi, görömbölyi, a felsózsolcai és a Bőcs-gesztelyi csatákról leír. (1849 július 22-25.) A szabadságharc bukása után lett lelkész, s a 48-as emlékek gyűjtője-írója. (A naplóíró apa „életműve" néhány évtized elteltével folytatódik, mert fia az első világháború két évében, Miskolc háziezredének, a 10-es honvédeknek volt a fronton szintén naplót vezető ezredparancsnoka.) A kötet további három írása stílusában is különbözik. Az emigrációs irodalom és főleg a lexikonok megemlékeznek Horeczky Vilma, vagy Beck bárónő, vagy Racidula nevéről. Abban minden információ egyezik, hogy a kémnő kettős (osztrák és magyar) szolgálatot teljesített, de Görgeyt és Kossuthot is „figyelte". A bukás után Londonba emigrált, ahol 1851-ben megjelentette emlékiratait. A századfordulón ezt egy miskolci tanár fordította magyarra elsősorban azért, mert több fejezete foglalkozik a korabeli Miskolccal. Ezek a leírások megfelelnek a más forrásokból származó adatainknak, megfigyelései helytállóak és jó helyismeretre utalnak. Leírását ezért is volt érdekes összehasonlítani Görgey emlékiratainak azokkal a fejezeteivel, amelyek a téli és a nyári hadjárat idejének eseményeit dokumentálják a régióban. Ugyanez vonatkozik Klapka Györgyre is, aki Kassa, majd Miskolc visszafoglalása idején feltétlen híve volt Görgeynek, majd véleménye számos kérdésben meg1.0