Tanulmányok A Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról (Miskolc, 1997)

DOBROSSY ISTVÁN Vay Ábrahám és a Magyar Tudományos Akadémia alapítása. (A Vay család szerepe Borsod vármegye történetében)

gyék képviseletét ellenőrizni. Az országgyűlés két fórumon, ún. táblán tárgyalt. A felső táblának személyes szavazattal rendelkező főrendek voltak a tagjai, míg az alsó táblát a megyék és a királyi városok követei, küldöttei alkották, s ők közfelkiáltással hozták meg szavazatukat. (1833-tól vezették be az alsó táblán is a név szerinti szavazást.) Az alsó és a felső tábla külön ülésezett, az alsó tábla elnökét a követek maguk közül választották, a felső tábla elnöke a nádor volt. (1848-ig a király helyettese, a legmagasabb rendi méltóság, amelyet 1790-1848 között Habsburg főhercegek töltöttek be, a dualizmus időszakában már nem működött, egy-egy funkcióját konkrét esetben, mint pl. a koronázás, a magyar miniszterelnök töltötte be.) A működés mechanizmusa szerint az alsó táblán megtárgyalt ügyeket, az elfogadott javaslatokat üzenet formájában eljuttatták a felső táblához. Ezen a fórumon az üzenetet ismét megtárgyalták, majd annak sorsáról döntést hoztak. A meghozott határozatot ugyancsak üzenet formájában visszaküldték az alsó táblának. Ha mindkét fórumon megvolt az egyetértés, közös ülést tartottak, tehát összehívták az alsó- és felső tábla ülését. Az itt megszavazott javaslatokat felirat formájában fogalmazták meg és küldték el az uralkodónak. Az uralkodó észrevételeit leiratban tudatta az országgyűléssel. A leiratot az udvari hivatalokban dolgozták ki. Amikor a feliratok és leiratok között sikerült egyetértésre jutni (tartalmi és formai szempontból egyaránt), sor kerülhetett az adott törvény végleges megszövegezésére. Az adott törvényt a király szentesítette, majd ezt követően került sor annak (azoknak) az országgyűlésen való ünnepélyes kihirdetésre. Az érvényes törvények megalkotásához tehát az uralkodó és az országgyűlés közös gondolkodására, egyeztetésére, végső soron egyetértésére volt szükség. A kihirdetés után a megyék megkapták a törvényeket, s azok végrehajtásáról a megyéknek, illetve ellenőrzéséről a helytartótanácsnak kellett gondoskodnia. (A végrehajtásra a következő országgyűlésen visszatértek. így volt pl. ez 1825-ben is, amikor egyik téma az 1791-es országgyűlésen megalakított bizottság munkájának értékelésére, felülvizsgálatára került sor. A bizottság feladata a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális élet felmérése, problémáinak számbavétele és összegezése, a javaslatok kidolgozása volt. Legalábbis e téma szerepelt a királyi propozíciók között, a rendek válaszfeliratukban más kérdésekre helyezték a hangsúlyt.) Ebből is érzékelhető, hogy amikor a vármegyékhez megérkezett a királyi