Tanulmányok A Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról (Miskolc, 1997)

TERPLÁN ZÉNÓ Adatok a Magyar Tudományos Akadémia történetéből

A második világháború után Bárczi Géza (1894-1975) nyelvész Csűrös Zoltán (1901-1979) vegyész Fonó Albert (1881-1972) gépész és villamosmérnök Freud Mihály (1889-1984) vegyész Geleji Sándor (1898-1967) kohómérnök Gillemot László (1912-1977) gépészmérnök Gombás Pál (1909-1971) fizikus Hajós György (1912-1972) matematikus Haynal Imre (1892-1979) orvos Heller László (1907-1980) gépészmérnök Kalmár László (1905-1976) matematikus Korach Mór (1888-1975) vegyész Lukács György (1885-1971) fizikus Pais Dezső (1886-1973) nyelvész Pattantyús-Á. Géza (1885-1956) gépészmérnök Szalay Sándor (1909-1987) atomfizikus Szent-Györgyi Albert (1893-1986) biokémikus Tárczy-Hornoch Antal (1900-1986) geodéta Vadász Elemér (1885-1970) geológus Vendl Aladár (1886-1971) geológus Verebély László (1883-1959) villamosmérnök Verő József (1904-1985) kohómérnök Az MTA a két világháború között Az 1923. évi 1. §-a kimondta, hogy az Országgyűlés „a nemzet jövőjébe vetett tántoríthatatlan hitéről és életerejéről azzal is tanúságot tesz, hogy a magyar tudományos munka folytonosságát mostoha helyzetében is biztosítja. Ennek előmozdítására a magyar tudományosság legfőbb szervének, az MTA-nak évi 12 millió korona rendes segélyt biztosít az állammal szemben való elszámolás kötelezettsége nélkül." Ezt a támogatást az évek során, az akkori inflációnak megfelelően többször is növelték, a pengőre áttéréskor újra rögzítették. A magyar lexikonok ezt az időszakot az MTA konzervatív éveinek minősítik. De - amint az előző névsorból látható - az MTA-nak ekkor is voltak világhírű tagjai, akiknek azonban az irányításban nem volt meghatározó hatásuk.