Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

nem tőkepénz! [...] Valóság a lelke mindennek, s e valóság semmi nem .egyéb gazdag örökségnél, s ki azzal nem bír, az Áringer Nelli kezére számot ne tartson." Pfannschmidt Julianna és Melczer Klára efféle energikus kereskedőfeleség lehetett. Az idős Áringer főbíró alakrajzához mind az öregebb Kraudy József Benjámin, mind öccse, Sándor János vonásai kínálhattak mintát. Áringer Nathanael a miskolci görög kereskedők korábbi nemzedékének megfáradt típusa, de belejátszhat alakjába a miskolci görögök pozícióira áhítozó, és az azokat előbb-utóbb meg is szerző zsidó bérlők és üzletemberek mentalitása is. A Kraudy-Melczer házaspár már 1819-ben a „Miskolci Zsidó Rath Mayer"-rel „mint a néhai Attya, Rath Moises hátra hagyott Massája" kurátorával vívja harcát. Áringerék vagyonukhoz méltó kényelemben élnek. Ebédlőjükről olvassuk: „A termet és bútorait és lakóit ha megtekintetted, azonnal észre fogtad venni, hogy csín, kényelem és gazdagság a háznál otthon vágynak." Az enteriőr tapasztalati „realizmusa összevethető az idősebb Kraudyéknak a bútorokat és házi ékességeket is vagyontárgyként említő 1819. évi felsorolásával. „Farsang vala, bérc és város hóval fedvék, s ilyenkor az öregurak, kereskedői szellemök minden károsodása nélkül, magoknak és gyermekeiknek magányos vagy közönséges helyen egy-egy jó órát engednek" — tűzi tollára Kölcsey a miskolci görög kereskedőket. Az öreg Aringerhez is visszatér; az enteriőr és Áringer alakja még pontosabb vonásokat kap: „Ez időtől kezdve Erdőhegyi az Áringer-háznál nem egyszer jelent meg. Az öregúr kedvét találá a szelid, ismeretekkel felruházott ifjúban; gyakran hívta asztalához, s mint afféle kormányférfi, örömest elhallgatá tőle: az angol parliamentben az a világháborító O'Connal mit beszélt legújabban? Sir Robert Peel a népzavaró minisztériumot most ismét hogyan torkolá le? Filep Lajos közelebbi trónbeszédéről mit lehet jósolni? S mindezek után azt is megkérdé: a pesti vásárlajstromban a bor ára mennyire van feljegyezve? Mert tudnunk kell: Áringer úr erszényét a mennyei itallal kereskedés tömé meg." Kraudy Sándor János „kereskedői szellemé"-nek Kölcsey szemtőlszembe tapasztalhatta ezt a borra és árra koncentráló mentalitását. Bátyjáról, József Benjáminról a családi szóbeszéd közvetíthetett hasonló információkat. Melczer Klára a férjek és feleségek gömöri, zólyomi s késmárki emlékeivel élénkíthette a történeteket. A kárpáti kincstár miskolci farsangja tehát úgy „késmárki", hogy Kraudyék ebédlőtermének kényelmes karosszékeiben háradűlve lehet ugyan a Tátráról és Késmárkról társalogni, de a kitárt ablakon az Avas fölött lengő hold süt a társalgókra. Ahogy Kölcsey exponál a 3. fejezetben: „A városi ház-