Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

nép, melyről a következőidben szólani akarok, éppen vacsorájáról kele fel, s közelebb ült a nyitott ablakhoz, hogy az estve híves levegőjét az alkalmasint hév nap után közelebb érhesse. A kelő hold barátságosan sütött a terembe, és sugarai az asztalon égő lámpa fényével vegyülve kellemes világítást öntöttek el a falakon." Az 1830-as évek Miskolcáról és bortemelő környékéről Fényes Elek hagyott ránk érzékletes és hiteles képet Magyarország statisztikai és földrajzi leírásában (1837). Mindez a legközelebb állhatott Kölcsey tapasztalataihoz. „Éghajlata szelid, levegője tiszta és egészséges, fekvése gyönyörű, mert északnyugotra szép erdőségek, délre s nyugotra híres bortermő szőlőhegyek, keletre pedig gazdag termékenységű szántóföldek és rétek környékezik. Utcái tágasok és rendesek volnának, de esős időben igen sárosok. Aonban (...) az újváros és alsó piacz utczáit elfoglalt bűzködő posványos Pecze szabályoztatott: a domború kavicsolt országút helyett bátran járható, lapos térű, csinosan kiburkolt utczák keletkeztek; sőt más utczák is, még pedig a gyalogutak faragott kövekkel rakattak ki; végre míveltebb városok példájára már is számos éjeli mécsek ékesítik a főbb utcákat." A piacok és vásárok felsorolása után az iskolák és egyházak következnek (köztük, „egy nem egyesült óhitű grammaticalis", tehát az ortodox görögkeleti iskola), aztán a „szép és nagy vármegyeház", a „derék magyar játékszín", „több patika, 3 vendégfogadó, 2 kávéház". Lakossága 26.697 lélek, ebból „666 nem egyesült óhitű, 1096 zsidó. Nyelvökre csaknem mind magyarok, de vannak kevés németek, tótok, görögök, czinczárok és zsidók is (...) Fő kereskedési czikkek a gabona, bor (...) Egyébiránt ezen egész kereskedők zsidók s görögök kezeiben van,; honnan ez utóbbiak közt Miskólczon, mint fő kereskedőhelyen, számos vagyonos és gazdag találtatik." A posványos Pece patakot Miskolcon 1794-ben szabályozták, ekkor nyílt meg a később „csinosan kiburkolt" Vereshíd (Kazinczy) utca, s ez a közmívesítés nagyban megnövelhette Kraudy József Benjámin telkének értékét. A miskolci görögök 1830-ra a zsidó kereskedőkkel szemben már veszíthettek hadállásaikból (ezért is tekintem Áringer-Kraudyt egy korábbi generáció képviselőjének); az ő miskolczi virágkoruk a XVIII-XIX. század fordulója volt. A kárpáti kincstár néven nevezett Kraudyja ezt a legjobb konjuktúra-időszakot reprezentálja. Kölcsey tehát nem az ábrázolt fiatal Kraudy modelljét ismerhette, hanem az idősebb generációkat megtestesítő Kraudyakból és az ő elbeszéléseikből gyúrta össze alakját. A kárpáti kincstár-ban Kraudy Erdőhegyi győzelmes ellenlábasa: a szülői akaratnak könnyedén engedő Áringer Nelli Kraudyé lesz, s Erdőhegyi ebbe hal bele. Áringer főbírót Kölcsey ironikusan-szatirikusan is, de némi patriarchális-jovális derűvel karakterizálja, Kraudyt azon-