Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kis János István: A tudomány és a technika hatása a gyógyászatra

dött. Ma a tüdő, a nyelőcső, a rekeszizom, a gádor műtétei szakember kezében ugyanolyan rutin m-téteknek számítanak, mint már a múltszázad végén végzett hasüregi műtétek. A mellűri negatív nyomás vészhelyzetet teremtő voltát a modern, intratracheális gépi narkózis megszüntette. Valamikor a sebészet minden szerv sebészetét jelentette. Erről az általános sebészetről leszakadtak az un. manuális szakmák, mint a szemészet, a fül-orr-gége, a szülészet- és nőgyógyászat, az urológia, de ebben az évszázadban a mellkas sebészet mellett önálló szakma lett a gyermeksebészet, az idegsebészet, a traumatológia, a szívsebészet. 1912-ben Ramstedt a pylorus stenosis műtéti megoldását dolgozta ki, megmentve ezzel igen sok gyermek életét. A fejlődési rendellenességek, működési zavarok, gyermekkori sérülések indokolttá tették az önálló gyermeksebészeti szakma kialakulását. Hazánkban is megtörtént ez, de nem maradéktalanul. Bizonyos fokig a gyermeksebészet szubordinációban létezik. A legrégebbi sebészeti ág, a traumatológia területén a hagyományos gipszrögzítés mellett alapvetően új műtéti módszerek születtek. 1940-ben Küntscher kidolgozta a velőűr szögezést, a törött csontok belső rögzítését. 1958-ban Allgöver, Willenegger és Müller az oszteoszintézis módszerét ismertették, a tört csontokat lemezekkel, csavarokkal rögzítették és a törött végtagok a műtét után azonnal mozgathatókká váltak. Akár traumatológusok, akár ortopédek ültetik be, meg kell emlékeznünk Charnley-ról, aki 1961-től a csípő protézisek beültetésének az atyja. Az USA-ban évente 100.000 ilyen műtét történik. Szerencsére hazánkban is elterjedt, de egyre nehezebb a drága eszköz finanszírozása. Távol esik felkészültségemtől, hogy az agykutatásról, vagy a pszichoanalizisről szóljak, de az idegsebészet vívmányait nem hallgathatom el, az agyi és gerincvelői daganatos betegségekben, érbetegségekben, sérülésekben, amelyek felderítéséhez és végzéséhez nagy segítséget adtak a pneumo-encefalografia, az agyi angiográfia és a komputer- tomográfia. Megalapítója 1930-ban Cushing volt. Ha a gyógyítás tudományos alapokra helyezett, technikai eszközökkel segített csúcsa a sebészet, akkor ennek legnagyobb teljesítménye a szívsebészetben mérhető le. Melyek voltak azok a tudományos és technikai felfedezések, amelyek lehetővé tették a mai szívsebészet megvalósítását? Nem szeretnék időben messze nyúlni, de meg kell említenem Aschoff és Tawara munkásságát, akik 1906-ban leírták a szív ingervezetését. 1907-ben Keith és Flack meghatározták a sinuscsomót, a His-köteg leírása már 1893-ban megtörtént. 1907-ben Einthoven regisztrálta először elektromosan a szívműködést, megalkotva ezzel az EKG lehetőségét. 1912-ben Herrick leírta a szívinfarktus klinikai tüneteit. 1929-ben egy 25 éves német segédorvos, Forssmann könyökvénáján keresztül vékony gumitömlőt vezetett szívébe, röntgen ernyő alatt