Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Hörcsik Richárd: A magyar protestáns iskolakultúra európaisága: a peregrinatio

rendszere meg a nagy protestáns kollégiumokban hódított teret (Sárospatak, Debrecen, Marosvásárhely, Székely udvarhely). A 18. században Magyarországról a katolikus ifjak egy része Bécsben, Grazban, és Prágában azaz a Birodalmon belül tanult. Másik részük tovább folytatta a középkori hagyományt, s Rómában, a Collegium Germanicum - Hungaricum falai között szerzett új ismereteket. De találunk más Itáliai akadémiákon, például Bolognában is magyarokat. 1U Ok mind Bécs, illetve az Udvar támogatását élvezték. „Jóval nagyobb jelentőséggel birt azonban azon protestáns diákok hagyományos külföldi útja, akik - saját hazai egyetem híján — nyugati protestáns egyetemeken szerezték meg a felsőbb lelkészi, tanári, orvosi képesítést, szintén különösebb nyelvi nehézség nélkül, hiszen ott ugyanúgy, mint idehaza - latin nyelven folyt az oktatás - írja Kosáry Domokos.

11 A peregrináció természetéhez hozzátartozik az is, hogy a protestáns diákok elsősorban nem saját jószántukból fordultak a külföldi egyetemek felé. Hanem irányítják őket. Különösen Bethlen Gábor, majd /. Rákóczi György diplomáciai fáradozásaiban mindig ott él a törekvés: minél szélesebb folyást engedni a tanulni akaró diákok számára. Leveleik arról tanúskodnak, hogy az iskola ügye, a tanítók, papok képzése: fejedelmi gond, sőt államügy! Ezért érthető, hogy először Erdélyben rendezték a külföldrejárás feltételeit. Az Approbaták így rendelkezik: „Ha kik idegen országba deáki tudományoknak, nyelveknek tanulásáért, peregrinálásért ... ki akarnának menni ... s városi főtiszteket megkeresvén, azok szorgalmatosan megvizsgálják az elmenni igyekvőnek ... minden állapotját, szándekának méltó, dolgát." Az 1659-es erdélyi országgyűlés alapján a Compilaták már „salvus conductus" (szabad menedéklevél) megszerzé13 sét határozta el, amit a fejedelem megadni köteles. Magyarországon ez ügyben nem történt szabályozás a 18. század első feléig. Az udvar és a katolikus klérus figyelmét a török, a reformáció és ellenreformáció s más országos jelentőségű ügyek kötötték le. Azonban mihelyt az ellenreformáció megerősödött és III. Károly megerősítette trónját, az udvar mind jobban odafigyelt a peregrinációra. Mária Terézia „vértelen ellenreformációja" alatt egyre több akadályt ^VERES Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Bp. 1941. 1 ^OSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 126.p. 12

Corpus Juris Hungarici, 1540-1838. évi erdélyi törvények. Bp. 1900. 86. p. 13

Uo. 295-296. p.