Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Előadások a városi jogélet és jogi oktatás témaköréből - Kalas Tibor: A Miskolci Állam- és Jogtudományi Kar másfél évtizede

Kalas Tibor A MISKOLCI ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR MÁSFÉL ÉVTIZEDE Az 1970-es népszámlálás adatai arra utaltak, hogy a jogi végzettségű szakemberek demográfiai összetétele, korstrukturája egyre kedvezőtlenebbül alakul. A jogi diplomások 76,6%-a állt alkalmazásban a műszaki értelmiség 92,6, vagy a közgazdászok 89,4%-val szemben. Az állásban levő jogászok átlagéletkora 53 év volt, ami közel tíz esztendővel volt magasabb a többi értelmiségi csoportnál. Intézkedésre okot adó tendenciát jelzett, hogy a jogászképzésben részesülők 53,9%-a esti vagy levelező tagozaton szerzett diplomát, közöttük egyre növekedett a másoddiplomások aránya. Ez a réteg nem a kezdő jogászi álláshelyeket töltötte be, noha országosan itt jelentkezett a legnagyobb hiány. A férfi-nő arány a jogi pályán is a nők javára tolódott el, ami a kedvezőbb nyugdíjhatár miatt egyre nagyobb mértékű utánpótlásgondot okozott. A jogi kari képzési rendszer aránytalan volt, hiszen a nappali tagozatos joghallgatók 53%-át Budapesten képezték, az itt diplomát kapott fiatalok nem szívesen vállaltak vidéken állást. Már ekkor számolni lehetett azzal is, hogy a gazdaságban bekövetkezett változások miatt, a gazdálkodó szervezetek önállóságának fokozása, a személyi tulajdon körének bővülése és értékének növekedése révén a jogászok iránti társadalmi igény növekedni fog. A fenti előzmények után az Állami Tervbizottság 1976-ban hozott döntést a tudományegyetemek távlati fejlesztési tervéről. Az Oktatásügyi Minisztérium ezen az elvi alapon dolgozta ki azt a koncepciót, amelyben először fogalmazódott meg hivatalos formában egy új jogi kar megindításának gondolata. Az igény megalapozottságának vizsgálatára az oktatási miniszter a jogászképzésben és a szakemberellátásban érdekelt főhatóságok képviselőiből bizottságot hozott létre. A bizottság a nappali tagozatú jogászképzés bővítése és új jogi kar létesítése mellett foglalt állást. A számítások alapján kiderült, hogy a meglévő jogi karokon a nappali tagozatos képzés a teremhiány, kollégiumi férőhelyek szűkössége miatt nem volt bővíthető, illetve aránytalanul magas beruházási összeget igényelt volna. Az Oktatási Minisztérium Tudományegyetemi és Tanárképző Főiskolai Főosztálya 1978. december 4-én készítette el előterjesztését „Intézkedések a jogászszükséglet biztosítása érdekében" címmel. A javaslat az utánpótlást egy új, az ország északkeleti, keleti régiójába telepí-