Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
Előadások a városi jogélet és jogi oktatás témaköréből - Balogh Judit: Adalékok a miskolci ügyvédség történetéhez
tése és az egyes ügyvédek által megszerzett jövedelem viszonylag magas összege közötti ellentmondásban jelölte meg. E közhangulatot csak fokozta az, hogy az ügyvédek közterheinek emelkedésével a szegényebbek a már-már elviselhetetlen mértékű, a keresménnyel arányban nem álló adófizetés miatt az ügyvédi rendtartással össze nem egyeztethető „ügyfélszerző" tevékenységre kényszerültek, amely természetesen nem emelte az ügyvédi kar általános etikai nívóját. A kamara megítélése szerint mivel ez hamar az ügyvédség tekintélyének csorbulásához, elvesztéséhez vezethet, az igazságügy-minisztériumnál a helyzet rendtartásbeli (de főleg adótörvénybeli) szabályozásának módosítását sürgette 20 . Szintén az ügyvédi munka tekintélyének, színvonalának megőrzését célozta a kamarának az ügyvédjelöltek képzésének megszigorítását célzó javaslata. Az előterjesztés szerint a kamara ötévi joggyakorlatot és az egységes bírói-ügyvédi szakvizsga egyben történő letételét tartotta elfogadhatónak. Az ügyvédi kar és a kamara az ügyvédek jogainak kiszélesítését, a társadalmi életben elfoglalt helyüknek megfelelő jövedelmi viszonyok biztosítását, a már megszerzett jogok védelmét várta az új ügyvédi rendtartás megalkotásától. Kamaránk az igazságügy miniszterhez 1935-ben felterjesztett iratában a miskolci ügyvédség által szükségesnek tartott reformokat sorolta fel, melyek között szerepelt a szólásszabadság és az ügyvédek egyéb jogainak biztosítása, az ügyvédi hivatás fokozottabb védelme, a szegényvédelem alapvető rendezése, a zugírászat kiirtása, az okirati kényszer bevezetése, stb. Az 1937-ben megjelent II. Ügyvédi Rendtartás 21 azonban nem elégítette ki a szakmai körök igényeit. A törvényt számos ponton támadták jogosan az ügyvédek, akik szerint a jogszabály helyzetüket, jogaikat nem megerősítette, hanem éppen a szakma gyakorlását nehezítette meg azzal, hogy a szólásszabadságot nem garantálja, a hivatás gyakorlását büntetőjogilag nem védi megfelelően. Nem tett eleget a rendtartás a kamara azon korábbi felvetésének sem, hogy a bírói-ügyvédi szakvizsgát csak egységesen lehessen letenni. Az ügyvédi munka kereteit azonban ekkor már - a törvényi szabályozások hiányos voltánál inkább zavarta, - országos és helyi viszonylatban egyaránt lassan lehetetlenné tette a politikai helyzet alakulása... 20 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara dokumentumaiból. 21 1937: IV. tc: Magyar Törvénytár 1937. évi törvénycikkek Budapest, 1938. 20-68. old.
