Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

Thébai Szent Pál január 10-i ünnepének zsolozsmája, nem tudni hol, valamely hazai vagy idegenföldi monostorban keletkezett. A XIV. század első felében már rendi előírás kötelezte a monostorok perjeleit, hogy Szent Ágoston és Remete Szent Pál zsolozsmájának szövegeit, ha nem lenne meg, lemásoltassák. Ez már a két fővédnök tiszteletének terjedéséről és egységesüléséről tanúskodik. A névtelen, föltehetően pálos szerző Szent Jeromos föntebb ismertetett életrajzát szedte versbe, kiemelve a legjellemzőbb jeleneteket. A pálosok kézírásos liturgikus kódexei mellett fontosak a nyomtatott szerkönyveik, mert bizonyítékai a gonddal, hozzáértéssel, tanultsággal végzett istentiszteleteknek. A remeteélet és műveltség erőltetett szembeállításának ékes cáfolata a saját, rendi liturgiát tartalmazó könyvekkel való törődés, azok kinyomtatása. Gyöngyösi Gergely jegyezte föl, hogy Gergely generális perjel idejében (1472-1476) Tatai Antal a rendi mise- és zsolozsmás könyvet sajtó alá rendezte. Tatai Antal, a külföldi egyetemen tanult, művelt szerzetes jogosan viselhette a szabad művészetek mestere címet és Budaszentlőrincen ellátta a szónoki tisztet. Gyöngyösi Gergely a szerzetesek kötelességeit részletező írásában említi, hogy a vikáriusok kötelesek voltak a liturgikus könyvek javított szövegű példányait maguknál tartani, hogy ezek a mintapéldányok biztosítsák a szükséges egységet. A Tatai Antal szerkesztette zsolozsmáskönyvet 1486-1491 között nyomtatták a távoli Bázelben. Az ugyancsak ősnyomtatvány misekönyv szintén Bázelben készült, talán 1490-ben. A későbbiekben még két misekönyv (Velence: 1514, 1537) és két zsolozsmás könyv (Velence: 1537, 1540) látott napvilágot.

13 A liturgikus könyvek terén tanúsított buzgóság és hozzáértés magától értetődő, ha az a tény is kellő hangsúlyt kap, hogy a remetéskedésre, egyszerű, visszavonult életre nem föltétlenül a tanulatlan, szerényebb képességű férfiak vágytak, ellenkezőleg: Özséb egyházjogban jártas kanonokként lett remete. A XIV. század derekától számos magas képzettségű egyházi lett pálos szerzetes: Jakab bácsi prépost (1350 táján), Ferkel Miklós pozsegai kanonok (1393), Pesti Balázs kalocsai kanonok (1390), Márton székesfehérvári prépost (1391), Fekete Gál kalocsai kanonok (1394), Mátyás nyitrai kanonok, Tatai Antal, Szokoli János bolognai doktor és csanádi püspök, Dombrói Márk, Gyöngyösi Gergely és Mihály, akiből pálos szerzetesként lett párizsi doktor. Mihály teológus volt a javából és érdemes kiemelten említeni, mert nyolc évig tanult Párizsban rendje támogatásával majd hazajött Budaszentlőrincre. Néhány, ugyancsak egyetemi tanulmányokat folyta13 Török József: A középkori pálos írásbeliség hazai emlékei. Kandidátusi értekezés. Bp., 1994. - Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik". Bp. 1984.