Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Pápay Sándor: 436 éves a miskolci „Evangélikus Református Főgimnázium" a mai miskolci Lévay József Református Gimnázium

nem katolikus felekezeti iskolákat katolikus ellenőrzés, felügyelet alá. Az 1859-ben kiadott császári pátens 300 éves jogaitól fosztotta meg a protestánsokat. Országos ellenállás bontakozott ki, úgyhogy a császár 1860. május 5-én kénytelen volt a rendeletet visszavonni. Az 18621863. tanévre az iskola visszakapta nyilvánossági jogát. Az iskolánknak olyan nagy tanulságul szolgált az elmúlt kilenc esztendő, hogy az óvatossága még a kiegyezés után is megmaradt. Annyira féltették az iskola minden állami beavatkozástól független szellemiségét, hogy még az államsegélyt is csak hosszas tárgyalás után 1889-től fogadták el. Pedig erre egyre nagyobb szükség lett volna, hiszen az iskola a XIX. század végére végleg kinőtte az ősi Avas-alji épületét. A tanulók létszáma már 600-700 között állandósult, s ezt a létszámot semmiféle toldozgatással nem tudták elhelyezni a XV. századi ódon épületben, az 1878-as nagy árvíz is kárt tett az ősi épület földszinti termeiben, az ott elhelyezett tanszerekben. Ezek rendbetétele és pótlása is nagy terhet jelentett az egyháznak. Az 1882-1883-as új középiskolai törvénytervezet megszüntetett minden különbséget az állami és felekezeti, vagy magániskolákban tanító tanárok között. Szinte kézenfekvő lett volna ebben a helyzetben az államsegélyt igénybe venni. A miskolci Református Gimnázium mégis évekig vonakodott, míg az egyháztanács 1889-ben megkérte az államsegélyt. Az állammal kötött szerződés nem jelentett semmiféle hátrányt. Az állam csupán azt követelte meg, hogy a hiányzó tanári állásokat töltsék be, előírták a szakrendszerszerű tanítást és az országos előírásoknak megfelelő tantárgyfelosztást. Az állammal létrejött egyesség tette lehetővé az új iskolaépület megépítését is. Ekkor már változás állt be az iskolaszervezetben is. 1894-től az egyházi „iskolatanácsot" igazgató tanács váltotta fel, s az Evangélikus Ref. Főgimnáziumot az iskola igazgatója, tanári kara, az igazgató tanács, az egyháztanács és a Tiszáninneni Egyházkerület és püspöke irányítják az Egyetemes Református Zsinat iskolatörvényei alapján. Miután a régi iskolaépületet eladták a városnak múzeumi célokra, az ebből befolyt pénzből, az egyház hozzájárulásával és államsegéllyel megkezdődött a millennium évében az új gimnáziumi épület alapozása. Az épület, a vöröstéglás Szinva-parti iskola 1898-ra épült fel 153 000 forintból, amiből 50 000 forintot tett ki az állami hozzájárulás. A telek a régi iskola szomszédságában régen a református egyház birtokát képezte. A tanulók létszáma a beköltözéskor 430-450 között ingadozott. Az igazgatói között volt a nagyhírű fizikus dr. Csorba György, akit a „radar" magyar felfedezőjeként tartunk számon, vagy dr. Kovács Gábor, az iskola első történetírója.