Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Pápay Sándor: 436 éves a miskolci „Evangélikus Református Főgimnázium" a mai miskolci Lévay József Református Gimnázium

Az iskola az első világháborút, s az azt követő forradalmakat viszonylag jól átvészelte, csupán 1915-ben foglalta le a katonaság néhány hónapra. A tanárok fele katonai szolgálatra vonult be. A háború végén, az őszirózsás forradalom idején a tanév mindössze négy hónapos lett. A tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a nem állami oktatási és nevelési intézmények államosítását, de a rendelet végrehajtására csak a tanév végén került volna sor, s két hónappal később a tanácskormány megbukott. Az iskola tanárai és tanulói viszonylag nyugodt évet zártak mentesen minden külső zaklatástól és belső „hóbörgéstől". Az első világháború után iskolánkat reálgimnáziummá minősítették. A Horthy-korszak iskolapolitikájában erőteljesen érvényesült a valláserkölcsi és a hazafias nevelés. A gimnáziumi oktatásban ehhez még a magasabb igényeket kielégítő művelődési, sőt tudományos igények társultak. Az iskola tanuló létszáma a 30-as években tetőzött mintegy 600 diákkal. Az iskola 1936-tól felvette egykori diákjának (Arany János barátja, a közismert Mikes vers írójának) Lévay Józsefnek a nevét. Az iskolában ekkor már két önképzőkör működött, a hagyományos önképzőkör már közel 100 éve viselte Kazinczy Ferenc nevét. Most a két háború közötti időben a vallásos-hazafias nevelés szolgálatában létrehozták a „Bethlen Gábor Kört". Az iskolának legnagyobb hiányossága az internátus hiánya volt. A szegények iskolájának sosem volt módja Pápához, Debrecenhez hasonló kollégium létrehozása. 1939-ben egy egyháztól bérelt szerény épületben végre 22 tanuló elhelyezésével megnyílt az internátus is. az 1940-1941-es tanévtől az iskola bekapcsolódott a Sárospatak, Hódmezővásárhely, Debrecen nagymúltú református iskolák által kezdeményezett Horthy Miklósról elnevezett tehetségmentő mozgalomba. Ennek céljára az iskola volt tanárának, Budai Józsefnek, a nagyhírű pomológusnak (almanemesítő) a nevéről létesítettek egy tanulmányi és nevelési alapot, amely felajánlásokból és évi adományokból állt össze. A háború végére a tehetségmentő akció támogatásával már 11 diák tanult az iskolánkban. Az internátuslakók száma is kibővült, megnőtt 39-re. 1944-ben Magyarország német megszállása után az iskolánkat a német katonaság részére foglalták le. Ettől kezdve igen nehéz körülmények között folyt a tanítás a Kossuth utcai internátus épületében délelőtti, délutáni oktatással. A szovjet hadműveletek után a tanítás ismét a Kossuth utcai épületben indult meg 1944. december 27-én mindössze 45 tanulóval. Januártól már Sajószentpéteren is elkezdődött az oktatás úgy, hogy a tantestület 8 tagja járt ki a vidéki diákjainkhoz. Az iskola épületét 1945. augusztus 27-én az iskola a szovjet hatóságoktól visszakapta, és szeptember végén el is kezdődhetett a tanítás. Ezzel egyidejűleg a helyreállítási munkálatok is folytak. Elsősorban az iskola belső