Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Pápay Sándor: 436 éves a miskolci „Evangélikus Református Főgimnázium" a mai miskolci Lévay József Református Gimnázium

módú és a szolgadiákok közötti különbséget. Az iskola szellemében következetesen érvényesült a tanulók valláserkölcsi nevelése mellett a jellembeli szilárdság kimunkálása, a nemzeti ügy szolgálatára való nevelés, a szellemi autonómiára való törekvés, a tanítás szabadsága, megértő humanizmus, nemcsak szájjal hirdetett megbecsülése a másik embernek. Az antik tudományok, az irodalom és a filozófia örök emberinek tartott értékeit is felhasználták a valláserkölcsi nevelésben, ezért lett a protestáns iskolák jellegzetessége a külföldön tanult és képzett reformátorok, iskolamesterek hatására a humanista törekvés, irányzat, így alakultak ki a nagyobb iskolákban a diákközösségek (coetusok), a diákönkormányzat formái, a diákok bevonása az iskola belső rendjének fenntartásába, sőt a nevelés és a tanítás mindennapjaiba. A Kelmeky Gergely által 1708-ban összeállított szabályzat a „Liber legem scholae Miskolczinae" 1848-ig volt érvényben. Belőle világos képet kapunk a református iskola egész szervezetéről és működéséről. Az iskola fenntartója a város, bevonja a helyi egyházi szerveket és a működését a városi tanács irányítja és felügyeli. Az iskola vezetője a rektor, akit a sárospatakiak ajánlása alapján 2-3 évre fogadtak fel. Lakást, élelmet biztosítottak számukra. Emellett volt természetbeli és készpénzjuttatás is. A rektor mellett a tanító, klasszikus preceptor és a korrepetitor, privát preceptor működött az alsó osztályú tanulók mellett. A preceptorokat maga a város taníttatta valamelyik jó hírű kollégiumban, vagy azt is hozták Patakról. Ha a város által kitaníttatott preceptor vonakodott volna szerződésének eleget tenni, kényszerült a ráköltött költségeket a városnak visszafizetni. A preceptorokról, lakásukról, élelmezésükről az egyháztagok gondoskodtak, némi pénz is járt nekik tanítványaiktól. A preceptorok feladatait, munkaidejét szigorú szabályzat írta elő. Minden év végén nyilvános vizsgán kellett bemutatni, hogy mennyire mentek a tanulóikkal, milyen előrehaladást sikerült nekik elérniök. A diákjaikkal csínján kellett bánniuk, mert ha diákjaiknak testi sérülést okoztak, akkor a gyógykezelés költsége őket terhelte. Mégcsak durván nem is szidalmazhatták a rájuk bízottakat. Az 1646-os szatmárnémeti zsinat így inti az iskolai tanítókat: „viseltessenek atyai indulattal, ne legyenek hozzájok lágyak, se szerfelett szigorúak." A testi büntetést utóbb teljesen megtiltották. A Rákóczi-szabadságharc után a város nehezen heverte ki a háborúskodás, a tűzvész, az árvíz és a pestis pusztításait. Mégis a legnagyobb megpróbáltatásokat az ellenreformáció zúdította a város protestáns lakosságára és iskolájára. A szatmári béke után III. Károly, majd Mária Terézia ügyesen érvényesítették a barokk állameszmét a Regnum Marianum szellemében. Az egységes birodalmi eszme, az egy vallás gondolata érvényesült, s ebben döntő szerep jutott a nevelésnek