Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Pápay Sándor: 436 éves a miskolci „Evangélikus Református Főgimnázium" a mai miskolci Lévay József Református Gimnázium

hogy a régi korszerűtlen nevelési elvek és módszerek mellőzésével egy új típusú, a változó világhoz tartozó vallásos embert formáljanak az iskolában. Ez a nevelés természetesen nagyon is egyházi ügy, de már előre mutat, a századok fejlődése felé. Valamennyi protestáns egyházi zsinat előírja, hogy az egyházak alkalmazzanak tanítókat, akiknek ez legyen főfoglalkozásuk. így került sor az 1453-tól fennálló káptalani iskola átszervezésére, s a reformáció szellemében való átalakítására. Erről az iskolaalapításról dr. Kovács Gábor a református iskola első monográfusa így fogalmaz: „. . . iskolánk a város összes reformált vallású lakosságának hozzájárulásával a város pártfogása mellett nyerte alapítását 1560 körül" A régi iskolaépület 1563-ban a török dúlástól sok kárt szenvedett, de a kőépület átvészelte ezt, és csak megújításra szorult. A teljesen reformátusokból álló városi tanács az iskolát a protestáns szellemű nevelés szolgálatába állította, ügyeit vezette, s főbíráit a „scola hűséges és szorgalmas vezetésére" feleskette. Révész Imre: A magyar református egyház története 1520 tájától 1608-ig Budapesten 1938-ban megjelent művében a nevesebb, közismertebb iskolák, Debrecen, Pápa, Sárospatak mellett megemlíti a miskolcit is. A XVII. század elejétől már adatok vannak az iskolánk anyagi fenntartásáról, a tandíjról az iskolai törvényekről, szabályzatokról. Dr. Kovács Gábor említi (i. m.), hogy az 1648-ban tartott sárospataki részzsinat szerint itt már a „felnőttebb ifjak is nagyobb számmal gyűlhetnek össze" és „retorica, azaz a kötött és kötetlen beszédben való tisztább ékesszólás is tanítható, sőt a logica és a görög nyelv elemei is azoknak, akik a latin ékesszólásban már meglehetős előmenetelt tettek." Sárospatak adta az első iskolamestereket, a scola magistereket, s annak eltartásáról az „eclesia" tartozik gondoskodni, az 1655-ben felvett jegyzőkönyv szerint. A sárospataki (1658) és a miskolci (1679) részzsinatok egyenesen előírják, hogy az iskolánk a sárospatakiak tantervét és iskolarendjét használja. Mégsem tekinthető a pataki iskola partikulájának. Ennek ellentmond számos adat, amely iskolánkat virágzó tanintézetnek tekinti, ahol az iskola rektora mellett több tanító és segédtanító működik, s ahol teológiai tantárgyakat tanítanak, papokat és tanítókat képeznek. A miskolci részzsinat határozataiból kitűnik, hogy a tanulók között voltak abécédáriusok (az elemi iskola kezdő tanulója), elementáriusok (nem kezdő elemisták), coniugisták (latint tanuló alsósdiák), grammatisták (latin nyelvet tanuló, de nem kezdő diák), szintaxisták (a latin nyelv ismeretében már járatosabb diák), poéták (a költészettannal magasabb szinten foglalkozó diák), oratorok (felsőbb humanisztikai tanulmányokat folytató diák), logicusok (felsős, X. osztályos diák, aki a fegyelmezett gondolkodást, szövegszerkesztést és a filozófiát tanulja).