Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

önállóságuk megtartása mellett. Gyöngyösi Gergely „azt mondják" forrásjelöléssel tudni véli, hogy „Aquinói Szent Tamás segítségére volt" Özsébnek.

9 Ezt már a XVI. századi szerző is bizonytalan értesülésnek tartotta, noha éppen elég magyar fordult meg Szent Péter sírjánál a XI— XII. században. Ami ellene szól az értesülésnek, az inkább általános jellegű: IV. Orbán Barbarossa Frigyes törvénytelen fiával, Manfréddel folytonos harcban állt, emiatt nem tudott Rómában tartózkodni, Itália az ő pápasága alatt végzett politikai, katonai küzdelmek színhelye volt. A pápa ennek ellenére igyekezett a kúria ügymenetét fenntartani és ebből következően 1263-ban az illetékes elsőfokú egyházi hatósághoz, a veszprémi püspökhöz visszautalta a magyar remeték kérését. Ekkortájt Pilis egyházjogilag Veszprém és nem Esztergom alá tartozott. Pál veszprémi püspök (1259-1270) a kérés lényegének teljesítésétől elzárkózott, mert nem találta elégségesnek a remeték vagyoni alapjait. Az oklevél, amely erről tudósít, már hét remeteség nevét említi, s ezek közül több hosszú időn át fönnállt. A főpap szerint a közösségek nem rendelkeztek elég jövedelemmel ahhoz, hogy az ágostonos szabályok szerint éljenek. Csakis a már meglévő és most megerősített hét remeteségben lakhatnak, az általa adott életviteli szabályok szerint. Újakat nem szervezhetnek. Az istentisztelet tárgyában azt a rendet tartsák, amelyet Szent Ágoston Regulája szerint a székesegyházak kanonokjai szoktak megtartani. Ez az általános székesegyházi liturgiát jelentette, amit Özséb is végzett esztergomi kanonok korában, ugyanis az ágostonos szabályzat nem tartalmaz pontos előírásokat az istentiszteletre vonatkozóan. Az viszont igaz, hogy számos székesegyház papsága az említett Regula szellemében és közösségben élt, ezért is jogosult a veszprémi püspök liturgikus engedménye. Özséb 1270 táján halt meg, és tanítványa, Benedek követte a remeték élén. A remeteközösségek egymás közötti kapcsolatteremtése nem követhető nyomon lépésről lépésre, ám a források a nevezetesebb tényekről tudósítanak. Biztosra vehető, hogy a pilisi Szent Kereszt, vagy ahogyan a középkori magyar nyelv mondta - a Keresztúr monostorban néhány év alatt megszerveződött az évi káptalangyűlés intézménye, amelyre más remeteségek vezetői is eljöttek. Innen származik első nevük: fratres heremitae Sanctae Crucis, vagyis keresztúri remeték. Az 1263-as püspöki rendelet hét remeteséget említ és engedélyezett. Az a tény, hogy a veszprémi püspök mindegyik közösséget ugyanannak a fegyelemnek vetette alá, feltétlenül közösségformáló erőként hatott. Annál is inkább, mert az elszigetelt közösségek sokkal könnyebben válhattak életképtelenné, mint a szövetségbe tömörültek, egymás-