Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

sal érintkezők, egymást segítők. Példa és indíték gyanánt szolgálhatott az ágostonos remeték 1262-es felbukkanása Esztergomban. Ők valósították meg ugyanis IV. Sándor pápa elképzelését a kisebb közösségek, rendek egyesülését illetően. Nem lehetetlen, sőt, a szerzetesi mentalitást ismerve igen valószínű, hogy az ágostonos remeték az esztergomi érseknél is tettek lépéseket a pilisi és egyéb helyeken élő remeték csatlakoztatása érdekében. Özséb meg társai, ezt elkerülendő fordultak a pápai udvarhoz önállóságuk megerősítése végett. További rendteremtő mozzanatról is tudósít az 1263-as rendelet: „Meghatározott időre választott tartományfőnöküket be kell mutatniok a megyéspüspöknek megerősítésre. A megyéspüspök szent zsinatára évenként két-két testvért kell küldeniök minden monostorból, hogy átvegyék a szent zsinat üdvös intelmeit és határozatait és azokat kötelesek megtartani."

10 Az egységes fegyelem, életvitel állandó megújulását biztosította az egyházmegyéhez és a püspöki irányításhoz történő kapcsolódás az évenkénti helyi zsinat révén. A pécsi és az egri egyházmegyék területén található remeteközösségek csatlakoztatása több időt igényelt, mint a veszprémi püspök joghatósága alatt állók egybefogása. Ezt a folyamatot jelzi, hogy 1291-ben Benedek veszprémi püspökhöz (1311) kéréssel fordultak: erősítse meg szabályzatukat. Ladomér esztergomi érsektől (1279-1298) ugyancsak ezt kérték. Ladomér a szabályokat nem csak megerősítette, hanem ki is bővítette, ami azt jelenti, hogy az ő érseksége területén ekkor már szintén léteztek remeteközösségek, sőt kicsiny monostorok. András egri püspök (1275-1305) ez utóbbit 1297-ben s saját joghatósági területén élő remeték számára elfogadta s ezzel a Zempléni hegyvidék közösségei ugyancsak fölzárkózhattak a Pilis, a Balaton felvidéke és a Mecsek remeteségeihez. Feltehetően ekkor már a diósgyőri remeteközösség is létezett. Benedek tartományi perjel után Özséb másik tanítványa, István következett, majd 1300-ban Lőrinc lett a keresztúri perjel s egyben az eleddig már országosan elterjedt, illetve egybeszövetkezett keresztúri remeték elöljárója. Az ő nevéhez fűződik Buda mellett a mai Hárshegy déli oldalában a Szent Lőrincről elnevezett monostor, Budaszentlőrinc felépítése, ami az ekkortájt már rohamos léptekkel renddé formálódó közösség, majd külhoni megtelepedésük után a rend nemzetközi központja lett és maradt a török időkig. Az első félszázad alapításai még inkább néhány remete összefogásának, az őket támogató püspök jóindulatának az eredményei, kevésbé szabályszerű alapítások. Az adományozók a már meglévő közösség szá-