Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Környey László: A közoktatás, közművelődés intézményrendszere Miskolcon

A legjelentősebb - máig is tartó - hatást a város oktatási intézményrendszerére a 70-es és a 80-as évek demográfiai eseményei jelentették. A csúcs az 1974/76. években született korosztályoknál jelentkezett. A demográfiai hullám más-más időszakban érte el az intézményhálózat különböző szintjeit. A város óvodáiban az 1980-as években tetőzött: az óvodáskorúak száma 11.940, az óvodai nevelésben részesülők száma 8.920 fő volt, 7.243 férőhelyen. Az óvodák kihasználtságának átlaga 123,2 % volt. E nagyszámú korosztály óvodáztatását a férőhelyek számának növelésével lehetett biztosítani, mely egyrészt új épületek, másrészt szükségférőhelyek létesítését jelentette. A dinamikus óvodai fejlesztések következtében az 1970-80-ig terjedő időszakban 25 intézménnyel bővült a hálózat: - a jelenlegi állomány 42,6%-a létesült ez alatt a tíz év alatt - csaknem megkétszereződött az óvodai épületek, valamint a szükségférőhelyek száma (1975-ben 825, 1980-ban 1.630 szükségférőhely volt), A kedvezőtlen helyzetet tükrözi, hogy 1980-ban egy óvodapedagógusra 15,2, egy csoportra 30,9 gyermek jutott. Más megyei városokhoz hasonlóan a gyermekek elhelyezése itt is a lakótelepeken okozta a legnagyobb problémát. Az igények itt jóval meghaladták a lehetőségeket. A gyermekek 10%-át éveken keresztül csak lakásokban lehetett elhelyezni. Az általános iskolákban a tanulólétszám - az évekig tartó növekedés után - 1986-ban érte el a csúcsot. A 26.347 tanuló 968 tanulócsoportban 715 osztálytermi célra használt helyiségben tanult. Az egyműszakos oktatás bevezetéséhez 253 tanterem hiányzott. A váltakozó tanításban részesülők aránya az összes tanulólétszámhoz viszonyítva 59,9% volt (országosan 10 15.792 gyermeket érintett. Egy osztályteremre 36,8 (országosan 27,2), egy tanulócsoportra 27,2 (országosan 26,4) fő jutott. Az osztálytermek elégtelensége a várost nehéz feladat elé állította. Legnehezebb helyzetben az avasi és belvárosi iskolák voltak. Az avasi lakótelep öt iskolájában nevelkedett a város általános iskolai tanulók 28,6%-a (7.549 fő), akiknek 97,3%-a váltakozó rendben tanult. A városnak ebben a térségében a szükséges tantermeknek csak a fele épült meg. Az egymás után belépő intézmények 1975 óta képtelenek voltak a körzetükben élő gyermekek zökkenőmentes fogadására, az indulásukat követő néhány éven belül elérték a 200300%-os feltöltöttséget. A Belvárosban és az Avason több egészségtelenül nagy létszámú iskola jött létre. A hét legnagyobb ún. „mamut" is-