Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Környey László: A közoktatás, közművelődés intézményrendszere Miskolcon

Az óvodai férőhelyek számának emelkedése az 50-es években sem tudta követni az óvodás korú gyermekek számának növekedését. A mérsékelt fejlesztést jelzi, hogy az 1950-es 1.600 óvodai férőhely tíz év elteltével is csak 1.692 volt. A férőhelyek fejlesztését sürgette nem csak a nagy létszámú beköltöző, hanem az is, hogy az ötvenes években született korosztályok gyermekei a 70-es évek második felére megjelentek az alsó fokú intézményhálózatban, elsőként az óvodákban, majd a 80-as évektől kezdve az általános iskolákban is. Az óvodás korúak maximális létszámukat 1982-ben érték el 11.698 fővel. Az általános iskolások az 1973-as mélypontról (17.215) fokozatos növekedéssel az 1987/88-as tanévre már 26.347 főt számláltak. A demográfiai hullám várható közeledése szükségessé tette a felkészülést a növekvő létszámú korosztályok fogadására. A fejlesztés tartalmi vonatkozású tervei elkészültek, s a Végrehajtó Bizottság 1978 februári ülésén jóvá is hagyta. Határozatában hangsúlyozta, hogy az alsó fokú intézmények anyagi-tárgyi feltételeit jelentős mértékben gyarapítani kell. Még ebben az évben elkészült Miskolc alsó fokú oktatási intézményeinek hosszú távú fejlesztési terve. Ez tartalmazta az egyes ötéves tervek elképzeléseit. A terv figyelembe vette a város demográfiai helyzetét és perspektíváit, az akkori intézményei ellátottsági helyzetet, de általában és részletekben is igazodott a helyi szükségletekhez és sajátosságokhoz. Most utólag is megállapíthatjuk, hogy a demográfiai adatok becslése pontos volt, a térségi számítások pedig reálisak. Az elmúlt években sok bírálat érte a tanácsi vezetést, hogy a nagy létszámú korosztályok megjelenése készületlenül érte az irányítókat. Ezt cáfolja az a tény, hogy az egyes tervek elkészítésekor, de szinte minden évben különböző testületek tárgyalták a fejlesztési tennivalókat. Az anyagi korlátok miatt már a tervezés időszakában kompromiszszumok születtek és a célkitűzések nem teljesültek maradéktalanul. Az egyes tervek jóváhagyásakor nyilvánvalóvá vált, hogy pénzügyi és műszaki okok miatt kizárólag új létesítmények építésével nem lehet a szükségleteket biztosítani. Az intézmények kihasználtsága rendkívül nagy volt, ezért az irányítás különféle átmeneti intézkedésekre kényszerült, körzethatár módosításokra, utaztatásra, lakások és más célú helyiségek igénybevételére, csoportok átirányítására. A kényszermegoldások közül legkedvezőbb a BETONYP épületek emelése volt az iskolák közelében. Ezek a könynyűszerkezetű épületek ma is funkcionálnak. A létesítményfejlesztések zöme az új lakótelepeken valósult meg, a normák irreálisan alacsony volta miatt a tervezőknek a normákon felüli fejlesztéssel is számolni kellett.