Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Környey László: A közoktatás, közművelődés intézményrendszere Miskolcon

Miskolc komoly politikai tényezővé vált, de az ebből származó előnyeit a kulturális élet gyarapítására képtelen volt kihasználni (pl. humán jellegű egyetemi, főiskolai karok telepítése, színházi rekonstrukció állami támogatása, televíziós körzeti stúdió létrehozása, stb.) A jelenlegi oktatási rendszer bemutatása előtt célszerű feleleveníteni a múltból örökölt oktatási hálózat jellemzőit. A rendelkezésre álló adatok, valamint az e tárgykörben írt kevés számú irodalom megegyezik abban, hogy Miskolc városa a századfordulót követően erőfeszítései ellenére sem tudott lépést tartani a lakosság számának növekedéséből adódó követelményekkel, például az óvodai férőhely fejlesztésével, az általános és középfokú iskolai tanterem fejlesztéssel. E megállapítást igazolja Horváth Béla Miskolc oktatási intézményei c. írása (Borsodi Műszaki Élet 1965 3-4. és az 1966. 1. sz.) is. E komoly forrásértékű munka a századfordulótól kíséri végig az egyes oktatási intézménytípusok fejlődését. Megállapítja, hogy rövid periódusoktól eltekintve az iskolai (és az óvodai) ellátottság állandóan romló tendenciájú. Az 1950-es iparpolitikának megfelelően alakították ki a város középfokú intézmény- rendszerét. Az addig meglévő középiskolák mellett új, elsősorban ipari jellegű szakmunkásképzők, technikumok, majd szakközépiskolák létesültek. így kezdte el működését: a Gábor Áron Kohó-és Öntőipari Technikum (1949.), MüM. 101. sz. Iparitanuló Intézete (1949), MüM. 100. Sz. Pataki István Iparitanuló Intézete (1950), 3. sz. Villamosipari Technikum (1950), 104. sz. MTH. Iparitanuló Intézet (1954), 114. sz. MTH. Iparitanuló Intézete (1954), Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézete (1954), Egészségügyi Szakiskola (1957). A 60-as években (1963-tól 1966-ig) alakultak egymás után az 1., 2., 3. sz. Ipari Szakközépiskolák, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola létesítésére 1967-ben került sor. Az alsó fokú intézmények fejlesztésére a hatvanas évek elején történt nagyobb erőfeszítés, amelyet az 50-es években az általános iskolás korosztály nagy létszáma tett szükségessé. Az 1950/5l-es tanévben 14.714 tanuló járt az általános iskolákba, majd folyamatos növekedés után az 1965/66-os tanévben tetőzött e korosztály létszáma 21.634 fővel. A tantermek száma a jelzett időszakban 227-ről 284-re nőtt. Ezután a gyermeklétszám emelkedés megállt, a tanteremfejlesztés azonban - ha lassúbb ütemben is - tovább folyt. Ezt az tette indokolttá, hogy az országos átlag és a miskolci tanterem ellátottság között 50%-os volt az eltérés. A miskolci hiány a 60-as évek elején 165.000 lakost alapul véve 188 tanteremre becsülhető.