Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

pedig „a könyvtárban külön záros helyen" különítsék el, ahol „megőr­zendők". Az iratanyag eltűnt, vagy egyelőre lappang, egy kép azonban megmaradt: az Avas-alji Papszeren, a református lelkészi hivatalban látható, s Kraudy Emíliát ábrázolja. Kraudy József lánya, Soltész Nagy Albert felesége vonzó látvány: sötétbarna hajkoronával övezett nemes vonású, fiatal mediterrán arc, igazi „görög" szépség. Úgy értem a Kraudy-vagyonból tovább gazdagodott Soltész Nagy Albert alapítványának a miskolci művelődést máig formáló hatását, hogy Miskolc a XVIII. századtól mind tekintélyesebb iskolaváros, s ezt a tekintélyt növelte az alapítvány. A város gimnáziumai ma is ontják a nagy százalékban sikeres felvételizőket az egyetemekre; az ő sikereik­ben és a karrá formálódó miskolci Bölcsészettudományi Intézet alapítá­sában ekképpen triumfál a Kölcseyt vendéglő Kraudynak, le- szárma­zottaiknak és rokonaiknak „A miskolci kincstár"-ból kitelő mű­velődéspártolása. Ez a Soltész-Nagy-alapítvány (szövegét lásd a ref. gimnázium évkönyvében, 1902-1903) olyan tragikus esemény emlékére született, ami kikerekíti és lezárja a XX. század elejére lassan eltűnő, asszimilálódó miskolci görögség Kölcsey Ferenc életrajzában és életmű­vében is szerepet kapott történetét. Úgy volt, hogy Kraudy Emilia és Soltész Nagy Albert fia, az igazán tehetséges Béla (1873-1902) őseihez méltó karriert csinál. A bécsi Theresianumban és a keleti akadémián végzett, beutazta Európát, s 1897-ben, alighanem az egyetlen Kraudy­Telemakhoszként, visszafelé ismételte meg anyai ágú kereskedő ősei, a Balkánról kiszorított görögök exodusát. 1897-ben konzuli attasé lett Belgrádban, „1898-ban hasonminőségben Odessába neveztetett ki, 1890-ban consul lett, beosztva a konstantinápolyi nagykövetséghez és a török Osmanie renddel is kitüntette tett". De nem térhetett vissza odysseiájából Emilia-Penelopéhoz. Soltész Nagy Béla huszonkilenc éves korában meghalt, s ezzel megszakadt az oly szép reményekkel kecseg­tető pálya Abbáziában 1902. február 9-én. Csak nem öngyilkos lett ő is? Kölcsey Ferenc lábnyoma elenyészett a miskolci porban. Azok a gazdag miskolci polgárok, akik még jól ismerték ezeket a nyomokat, nem adták tovább a költő emlékét a Lévay József körül csoportosult írók s művészek társaságának. Amikor Lévayék az avasi présházak fe­hér asztalai mellett boroztak, Szemere Bertalan, 1848-49 borsodi bel­ügyminisztere, majd miniszterelnöke, a szerencsétlen borkereskedelmi ügyletekig lecsúszott arisztokrata már a pesti tébolydában vívta élet­halál harcát. Emlékeztek-e rá vajon a vidám avasi tósztozók, hogy ő, Szemere Bertalan volt az egyetlen, aki elsőül kezdeményezte miskolcon Kölcsey Ferenc emlékének megörökítését?! Szemere már Kölcsey 1838. augusztus 24-én bekövetkezett halála után két héttel „mozgalmat indí-

Next

/
Thumbnails
Contents