Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

A pálos rend születése, fejlődése A pálos rend kezdeteit a XVI. század elején élt pálos szerzetes, Gyöngyösi Gergely történeti művéből ismerjük.

1 A rendi történetíró mindenekelőtt a XI. század remetéinek emlékét elevenítette föl, a teljesség igénye nélkül. A zoborhegyi remeték, András (Zoeárd) és Benedek az aszkétizmus szélsőséges, a brit szigetek felé mutató, tehát kelta eredetű változatát képviselték, majd a Bakony őserdejében a német Günther és főként a velencei származású Gellért már az új típusú, a műveltséget értékként elfogadó és számon tartó, germán, méginkább itáliai szerzetességet — remetéskedést valósították meg hazai tájon. Vác remete szintén közismertnek számított, mert nemcsak Gyöngyösi Gergely, hanem Thuróczy János is szólt róla krónikájában.

2 Az eddigi példák alapján jogos annak leszögezése, hogy a remeték egyenként vagy kisded közösségeket alkotva, főként dombvidéken illetve alacsonyabb hegységekben, forráshoz közeli helyet választottak maguknak otthonul. A remetéskedés a XII. században sem veszett ki a hazai tájakról, jóllehet ebból a korból egyetlen magányba vonult neve sem maradt fönn. Ugyancsak névtelenség lett a sorsa azoknak a remetéknek is, akik számára a pécsi püspök készíttetett otthont 1225-ben. A Patacs fölötti hegyen, az egykori földvár területén, amely egyébként Üröghöz is közel esik, monostort emeltetett a környék remetéi számára, birtokadománnyal gondoskodott róluk és rövid szabályzatot adott számukra, Ez a közösség tehát a joghatóságilag illetékes megyéspüspöknek alávetve élte a maga szigorú és jámbor életét. A szabályzat éppen a maga egyszerűségében és tömörségében hatékonynak bizonyult. A remetéskedés lényeges összetevőiről intézkedett, ugyanakkor teret engedett a szükség és helyi adottság megkívánta alkalmazkodás számára. E kettősség szelleme ugyancsak fölfedezhető a későbbiek során választott, Szent Ágoston nevéhez fűződő szabályzat kapcsán. Bertalan pécsi püspök (1219-1251) szabályzata Gyöngyösi Gergely másolatából ismeretes, „Legkedvesebb testvéreim a monostorban közösen, együtt éljenek a saját kezük munkájából és az anyagiakat illetően mértékletesen rendezzék be életüket, áhítattal látogassák a szentegyházakat, viseljenek az állapotuknak megfelelően szerény és egyszerű ruhát. ... Akik felövezték magukat, hogy ily módon haladjanak előre, azok minden feladatukat, tudniillik az imádságokat, az elmélkedéseket, a lelki-olvasmányo1 Gyöngyösi, Gregorius: Vitae fratrum eremitarum ordinis Sancti Pauli primi eremitae. Ed.: Franciscus L. Hervay, Bp., 1988. 2 Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford.: Horváth János, Bp. 1986. 112.