Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

kat, a virrasztásokat, a börtönöket, az önmegtagadásokat, a kétkezű munkálkodásokat, az embernek mind a külső mind a belső cselekedeteit abból e célból végezzék, hogy így, egyenes úton majd könnyebben és illőbben eljussanak az örök bölcsesség szeretetére és megízlelésére . . ,"

3 Ebből a szabályzatból világos, hogy először az egyszerűen csak háznak nevezett monostor épülhetett föl és valamivel később Szent Jakab apostol tiszteletére a szentegyház vagyis a templom, amelynek égi patrónusa aztán a hegy névadója is lett. A szentegyházakat a remetéknek pedig vasár- és ünnepnapokon már csak azért is kellett áhítattal és buzgón látogatni, mert eleinte nem volt közöttük pappá szentelt személy. Ugyancsak nem voltak az egyházi rend részesei azok a remeték, akik a veszprémi püspökség területén, a Pilis rengetegeiben meghúzódva, szorgos tevékenység mellett remetéskedtek. Ezek a közösségek az első két-három évtizedben még nem mondhattak magukénak olyan kiváltságos egyéniséget, aki képes lett volna a magyar remeték egyetlen közösséggé kovácsolására. Ez a föladat az esztergomi születésű Özsébre hárult, akit az utókor a pálos rend alapítójaként tisztel. Ki volt Özséb? - akinek egyesek még a gyermekkorát is ismerni vélik, a rendtörténetíró Gyöngyösi Gergelynél pontosabban, mások meg a puszta létét is kétségbe vonták a források gyér száma miatt, mintha a török hódoltság másfélszáz éve nem pusztított volna el számos emléket. Gyöngyösi Gergely azóta elveszett források felhasználásával írta „Az első Remete Szent Pál rendjén lévő testvérek életrajzai" című, latin nyelvű művét, amely kéziratban maradt fönn. Ebból ismert, hogy „Özséb, latinul, Eusebius Esztergomban, Magyarország fővárosában született. ... Hosszú, virrasztásokban gyakorolta magát ez a rendkívüli ifjú és minden idejét vagy zsolozsmára és szentmisére, vagy elmélkedésre, vagy tanulásra használta."

4 Az eddig közölteket számos szent ifjúkoráról el lehetne mondani, különösen olyanok esetében, akik klerikusi pályára készülnek. Gyöngyösi Gergely elbeszélése viszont a következőkben már forrásértékű ismereteket tartalmaz. Az 1516-ban Rómában kiadott, rendi témájú műve ugyan hallgat Özsébről, ám ebből arra a következtetésre jutni, hogy Özséb ismertsége és tisztelete ekkor még nem létezett és csak 1530 után tették meg Özsébet rendalapítónak, igencsak vitatható, ingyenes állítás. 3 Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból. (A Vitae fratrum . . . fordítása.) Ford. Árva Vince, Bp., 1983. 35. 4 Uo. 36.