Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

hatnak „kereskedő-könyveikben." Szauder József látnokian gondolta el: „Kölcsey jól körülnézett a miskolci kereskedők életében, és azokat a vonásokat, amiket Késmárkra lokalizált, saját szemével vette észre a kereskedő-társadalomban." A „Kárpáti" és a miskolci „kincstár" Milyen jelei vannak s lehetnek még a Késmárk-Miskolc egyezésnek? A kárpáti kincstár és Kölcsey miskolci napjainak naptári ideje a rövid nyárvégi-őszi intonációt leszámítva megegyezik: mindkettő a január-februári farsang. Ilyenkor van szezonja a társasági életnek, még a görög kereskedők is megengedik maguknak, hogy „kereskedői szellemök minden károsodása nélkül" egy-egy órát farsangi vidámságra áldozzanak. A kárpáti kincstár-ban természetesen állandóan süt a hold, „s egyszer a szelid fénnyel világított utcán a közelálló templom tornya óriási árnyékát önté keresztül". Késmárkon nem volt óriási ámyékú istenháza, de Miskolc nagy templomai átfeküdhették így árnyékként valamelyik utcát. Miskolc híres bortermelő tájon terül el, a város jelképe az Avas is szőlőtermő domb volt a lakótelepi kultúra előtti ezer évig. Miskolc főbírája lehet borkereskedő, a Tátra térdeinél fekvő Késmárké kevésbé. Amikor Erdőhegyi lázas-eszelős betegen keresi az öreg Fabriciust, a tátrai ásványok és legendák tudósát, a „Késmárk melletti „G...ben", annak is „szinte legvégén", ott talál rá „a parányi házacskákra [...], ahol a játékszín most felnyílik". Ez a „G" falu úgy volna beleilleszthető a Miskolc-topográfiába, ha a vele ma már szorosan egybeépült Mindszent községgel azonosíthatnánk. Mindszent a főutca mögött, a Kandia utcán túl terült el, s úgy lehetett Kölcseyék lakhelyétől megközelíteni, ha keresztülhaladtak az árulószínek negyedén. A miskolci főutcáról a görög kereskedők által kiszorított iparosok árulószíneit, fedett-nyitott vásárcsarnokait használták időnként a mellékutcákban játékszín céljaira. Ezekről az árulószínekről Dobrossy István a céhtörténet eseményeit „a Sötétkapu környékének házaihoz, valamint a Kandia utca épületeihez kapcsolva" értekezik. „Az árulószínek vásárközi időben más funkciót is betöltöttek. A csizmadiák árulószínjében színházépület hiányában így helyet kaptak a színészek. A Sötétkapu feletti árulószín - valószínűleg e színháztörténeti vonatkozása miatt - Csizmadia árulószín néven került be, s maradt meg a köztudatban." 1828-ra végleg felépült az 1823-ban megnyitott miskolci kőszínház. Felteszem, hogy a Szatmár megyei administrator és aljegyző járt ebben a szép színházban. Kölcsey miskolci napjai éppen Játékszín című irodalmi szónoklata kéziratának elké-