Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

szülte (1827) és megjelenése (1833) közé esnek. Miután a csizmadiaszín, az alatta lévő kávéház, valamint a „Koplaló kocsma" telkestül Pita Mihály görög kereskedő kezére került, 1830-ban Patikárius Szabó Sándor és Horváth Mátyás „Patikás Boltot" s „Laboratóriumot" működtetett itt. Kölcsey alighanem rájuk nyitotta az ajtót valami panaceáért, mert 1830. február elején még semmi baja nem volt, de a második miskolci út már megviselte. „Hideglelésem, mellyet az úton kapék, s mellyből csak most épültem ki, egy kicsinyt meggyengített, s hosszú írást nem enged" - tájékoztatta Kendét Miskolcról május 8-án. A kárpáti kincstár szerelembeteg Erdőhegyije arra bolyonghatott Késmárk-Miskolcon, „hol a játékszín" 1815-ben „felnyílt", ahol 1830-ban patika működött. Talán megint van összefüggés költészet és valóság között: az író ott (Miskolcon) és akkor (tavasszal) beteg, ahol és amikor elbeszélésének Késmárkra vetített élményanyagát beszerezte. Már jól benne járunk A kárpáti kincstár történetében, amikor a 9. fejezet még egyszer említi, hogy „az átellenben álló házat fogjuk meglátogatni, ugyanazt tudniillik, melynek ablakából (ha még emlékezetbe tartanátok) néhány nap előtt a mi hősünk, a szegény Erdőhegyi, oly szomorúan nézett ki". Nyissunk be az egyik, vagy a másik Kraudy-házba. (amelynek ablakaiból jól át lehet látni a másik ablakaiba), mert mindkettőben volt eladó lány. A Vereshíd utcaiban a Pfannschmidt Julianna első házasságából született Kraudy Emilia Julianna (1812-1835), a Piac utcaiban Kraudy Juditha Leontina (1815-1834). A kitalált késmárki főbírólányt, a valóságos Kraudy-lányokról Kölcsey könnyen megmintázhatta. Erdőhegyiként oda is ülteti magát az egyik mellé a fortepianóhoz négykezest játszani. De mint Kölcsey is társaloghatott velük Kraudyék szalonjában a farsangi összejöveteleken. A „délceg ifjúságában viruló" Áringer Nellinek, a „nemcsak gazdag, nemcsak csinos, nemcsak jó táncú, de egyszersmind igen szép leányának még kora irodalmi világához is volt némi köze. „Ily leányt kihagyott volna gondos nevelés nélkül? S főbíró úrnak és hitvesének dicséretükre meg is kell vallani: egyetlen leányokért mindent tettek, mit kigondolhattak. Nelli táncolt, muzsikált cifra portékákat kötött és varrott; rajzolt, franciául tudott köszönni, Hugo Victorból és Bulwerból egész lapokat olvasott, s a többi." Franciául „köszönni egész „lapokat" olvasni — ez Kölcsey iróniája, az pedig ábrázolói remeklése, ahogy Nellit „tartós szenvedelem" nélküli, „kellemes gyönyörűségű" figurának festi. Nelli vonzódna Erdőhegyihez, de képtelen mélyebb érzelemre, mechanikus engedelmességgel követi erős akaratú anyja és statisztáló apja elhatározását. A főbíró még megkockáztatja, hogy „Erdőhegyi tanult fiatalember és nemes", de Aringerné lezárja a rövid vitát: „Nemesség