Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

pedig Kendét tájékoztatta miskolci napjairól. (Miskolcot hét levele emlegeti, s közülük hármat keltezett innen.) Vécsey administrator annyira elégedett volt aljegyzője munkájával, hogy „valami egy hónap" elteltével (ez január 24-étől február végéig számítható, amikor Kölcsey visszautazott Szatmárba), áprilisban már újra vinné magával. Kölcsey április 28-án tervezte „Miskolc felé" a második indulást Csekéról, de a nagy vízáradások miatt csak május 5-én hajtottak be ismét a borsodi megyeszékhelyre a Zsolcai- vagy a Szentpéteri-kapun. Ez a második miskolci időzés rövidebb volt az előzőnél. Kende 1830. május 12-én még Miskolcra írhatott Kölcseynek. A miskolci Kölcsey-levelek zömét Angyal Dávid már 1887-ben közölte a Kölcsey Ferenc Minden munkái X. kötetében. Úgy látszik, ezeket sem akkor, sem később nem olvasták az Avas alján, mert Kölcsey miskolci lakozásáról mindmáig nem történt említés. Még annak figyelmét sem hívták fel rá, aki pedig maga is többféle minőségben tudhatott volna róluk. Lévay Józsefre, az 1825-ben született miskolci költőkalifára, az Arany-Petőfi nemzedék nagy túlélőjére, az ekkor még ereje teljében lévő, rangoktól roskadozó írónagyságra gondolok, hiszen ő nemcsak minden Szinva parti irodalmi mozgás epicentruma, de megyei főjegyző, alispán és akadémikus is volt. Mit várjunk hát másoktól, még Csorba Zoltánt, Miskolc-Borsod irodalmi topográfusát is beleértve? A miskolci Kölcsey-nyomok ily módon mind 1830 után, mind 1887-et követően eltemetődtek. De ami 1830-ban Kölcseyvel Miskolcon történhetett, s akik őt ekkor itt ismerhették, arról és azokról sokmindent elárulhat ez a filológiai esszé. - Ajánlom a miskolci bölcsészhallgatóknak, mert textológiai szemináriumaimon nemcsak tanúi voltak a tájékozódás egyes lépéseinek, de segítettek is az anyag rendezésében, mindenekelőtt a Kraudy-iratok másolásában. A miskolci vendéglátók: a Kraudyah A Kraudyak görög kereskedők voltak. A görög (és a görögöknek nevezett) kereskedőket a török terjeszkedés szorította északabbra a Balkánról, s már a XVII. század végén megtelepedtek Miskolcon. Dobrossy István és mások kutatásaiból köztudomású, hogy a miskolci görög „Compania" fokozatosan kezébe ragadta nemcsak a város, hanem a hegyalj ai-tokaji bor kereskedelmi pozícióit is. Etnikai és kulturális különállásukat sokáig megőrizték: külön impozáns templomuk, temetőjük, kórházuk, iskolájuk és mindenre kiterjedő anyanyelvi írásbeliségük volt. Virágkorukban, a XVIII-XIX. század fordulóján minden miskolci forintból a görögöké volt legalább kétharmadnyi krajcár. Tőke-